A Szövetség, amely deklaráltan azért jött létre, hogy a szlovákiai magyarokat összekapcsolja és visszavezesse a parlamentbe, eddig ezen az úton kudarcokat tud felmutatni. Nem kell, hogy ez szükségszerűen így maradjon, de ha nem történik változás a cselekvésben és a kommunikációban, akkor a legkitartóbb szavazók hite is szertefoszlik.

Az egyes platformok – egyeztetés nélkül – olyan témákkal állnak elő, amelyekkel az „elődpártok” szavazóinak egy csoportját szólítják meg, ugyanakkor szövetségi szinten nem integrálnak, hanem polarizálnak, ezzel lehetetlen helyzetbe hozzák a szövetségeseket.

Technikai értelemben nem segít a helyzeten, hogy a közösségi médiában zajlik a kommunikáció. A közösségi média pedig egy olyan toxikus terep, amely a polarizálásra, az üzenetek kioltására nagyon alkalmas. Egészségtelen mértékben csavarodtunk rá a közösségi oldalakra, a lájkbajnokságok leváltották a komolyabb eszmecseréket.

A három szövetségi platform külön buborékot fújt a Facebookon, ezek egymással ritkán érintkeznek, helyenként rivalizálnak vagy elhatárolódnak egymástól – a Szövetség oldalának van messze a legkevesebb követője, mintha nem is építenék ezt az oldalt.

A partizánkodó platformok érzékelik, hogy a párt vezetése nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, és lubickolnak ebben a kicsikart mozgástérben. Szimpatikus is lehetne ez a szabadság és minimális befolyás valakinek, ha nem egy pártról lenne szó, mert itt bizony erősebb irányításra, kézre van szükség.

A Szövetség eddigi működésére egy másik aggasztó jelenség is hosszú árnyékot vet, ez pedig az, hogy egy köldöknéző szlovákiai magyar világba süppedt, ahol egyelőre a köldököt keresi. Minimális kapcsolat van a szlovákiai pártokkal, szervezetekkel, intézményekkel. A szlovák törvényhozásba igyekvő magyar pártnak szlovák kapcsolatokat is kellene építenie, mert egy áporodott, pállott szlovákiai magyar rezervátum istápolása senkinek sem érdeke.

A Szövetség egyelőre nem előre megy.