A kajakkenusport.hu-nak Kammerer elmondta, a ramsuai sífutótáborban úgy érezte magát, mint fénykorában, „továbbra is versenyképes vagyok, tudtam elől menni.”

Hozzátette: idén még biztos folytatja a karrierjét, hisz 35 éve kajakozik, s továbbra is nagyon szereti. „Jó formában érzem magam, szeretek edzeni, nem vagyok sérült. Hangsúlyozom, nincsenek elvetemült céljaim, nem világbajnoki címre, vagy olimpiai csapattagságra pályázom.

Csak szeretnék magamhoz képest jó formában lenni, ott állni a rajtgépben, aztán menni egy jót.

Maradnék az ezer méteres távnál, fáj a szívem, hogy a K-2 1000 métert levették az olimpiáról, ugyanakkor ez nekem jól jöhet, és talán egy kis szerencsével odaérhetek az Eb-csapat közelébe párosban vagy négyesben. Egyesben is jól szeretnék menni, de nyilván nem Kopasz Bálintra fáj a fogam, én a hatodik helyen is élvezem a versenyzést.”

Kammerer megfogadja, hogy amikor eldönti, hogy befejezi a pályafutását, másnap megkerüli a Szentendrei-szigetet, ami 70 kilométer. „Ott akarok biztos lenni abban, hogy vége. Egyelőre még a karrierem a legfontosabb, de a későbbiekben szeretnék az akadémiával, és a győri fiatalokkal is többet foglalkozni.”