Főleg Kotlebáék és a Republika hasonszőrű képviselői hőbörögtek és fütyültek, egyikük magnóról szirénázó hangot játszott le, közben elfoglalták a szónoki pulpitust. A Szabadság és Szolidaritás egyik képviselőjét vízzel leöntötték, csakúgy mint az általa lobogtatott ukrán zászlót, amiért Kijev azonnal tiltakozott. Jaroslav Naď védelmi miniszter ebben a hangzavarban a saját helyéről kiabálva terjesztette elő a dokumentumot. Boris Kollár házelnök a rendkívüli ülés megnyitása után elvonult, állítólag a születésnapját ünnepelte. Később, Ficóék követelésére visszatért, de többszöri próbálkozásra és a sebtében összehívott házbizottsági ülések ellenére ő sem tudott rendet teremteni. Ezért este tíz előtt véget vetett a vitának.

Aki a karzatról vagy az interneten követte ezt a szomorújátékot, ismét megbizonyosodhatott a szlovák képviselők egy részének arroganciájáról és primitív viselkedéséről. Fokozta a cirkuszt Maroš Žilinka főügyész is, akit a kormánypártiak nem engedtek felszólalni. Emiatt a szerződéssel kapcsolatos, huszonöt gépelt oldalnyi álláspontját Juraj Blanár, a parlament smeres alelnöke olvasta fel. A főügyész szakmai elemzésnek minősítette a dolgozatát, de ismét lejáratta magát, mert a Csehszlovákia 1968-as katonai megszállását törvényesíteni igyekvő, Moszkvában összefércelt alkut is jobbnak nevezte a Washington és Pozsony közötti mostani egyezségnél. Kora este a rövid időre lecsendesedő parlamentben Robert Fico is szót kapott, akit korábban Kotlebáék kifütyültek. A Smer-elnök felszólalásában igyekezett higgadt hangnemben, jogi érvekkel igazolni, miért előnytelen ez a szerződés Szlovákia szempontjából. Szerinte amint hatályos lesz a szerződés, az amerikaiak erről az oldalról is közelebb kerülnek Oroszországhoz, továbbá minden megkötés nélkül használhatják országunk légterét, repülőtereit, nem csak a szliácsi és a kuchyňai katonai repülőteret. Méghozzá anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Egyúttal meglebegtette az ellenzékiek tervét, hogy népszavazással törölnék ezt a – szerinte – szégyenletes egyezséget, amely álláspontja alapján nem nemzetközi, hanem csupán kétoldalú szerződés. Erre több kormánypáti hozzászóló felvetette, hogy az Egyesült Államokkal eddig huszonhárom NATO-tagállam kötött hasonló megállapodást. Richard Takáč, a Smer képviselője azzal vágott vissza, hogy azok a kormányok, többek között a budapesti kabinet is, több ellenőrzési jogot vívtak ki, mint Szlovákia.

Az utca hangulatát a parlament előtt dühödten tüntetők érzékeltették, akiket csak az erősítésként érkezett kommandósok akadályoztak meg abban, hogy betörjenek az ülésterembe. Érthetően nem lelkesednek a várható fejlemények miatt a józanabbul mérlegelő polgárok. Tóth Lajos, Nagyszelmenc polgármestere egy nyilatkozatban kifejtette: az ukrán határhoz közeli településen sem örülnének az amerikai katonai jelenlétnek, mert ahol ők idegenben megjelennek, ott rendszerint káoszt okoznak. Ugyanakkor a lengyelek és a balti államok polgárai történelmi tapasztalataik alapján, valamint a Kreml kiszámíthatatlan lépéseitől tartva elfogadták az ottani amerikai jelenlét megerősítését. Igaz, ott nem hergelték és nem riogatták őket atombombákkal a szélsőséges politikusok, ahogy azt Kotleba és néhány társa teszi Szlovákiában.

A méltónak éppenséggel nem nevezhető körülmények közepette végül a kormánypárti többség – az ellenzék hazaárulózó nyomásgyakorlása ellenére – megszavazta a szerződést, amelyet még az államfőnek kell aláírnia. Néhányan túl lelkesen voksoltak igennel, de jó ha tudatosítjuk: ezúttal nem megszállók törnek ránk, hanem katonai szövetségesek érkeznek Szlovákiába.