Magyarország a béke pártján áll, halljuk unalomig, most stratégiai nyugalom kell, mondja az amúgy mindenkivel hadakozó, de a háború óta hirtelen riadt tapsifüles üzemmódba váltó Orbán Viktor kormányfő. Egyszerűen elképesztő, hogy éppen azok, akik egész márciusban tányér méretű kokárdát tűzve mellükre a magyar nemzet szabadságvágyáról papolnak, akik az 1848-as és 1956-os forradalom örököseinek érzik magukat, most szó szerint mondvacsinált marhaságokkal, önimádatba oltott túlérzékenységük által vezérelve zaklatják a könyörtelen oroszokkal élet-halál harcot vívó ukrán vezetést. Történelmi lecke a kivénhedt Fidesz-fiúknak: 1848 és 1956 szárnyalásának az orosz seregek vetettek véget…

Tölgyessy Péter fideszes múltú politológus az Orbán-kormány Vlagyimir Putyin orosz elnök iránt megértő, a heroikus harcát vívó Ukrajnát viszont csuklóztató politikáját úgy jellemezte, hogy a nemzeti önzés lett a magyar gondolkodás alapja, csak az én, csak a szűk környezetem, esetleg a lakóhelyem a fontos, minden más érdektelen. Megint fordítva ül a lovon a magyar külpolitika – nyilatkozta Balázs Péter korábbi külügyminiszter, arra reagálva, hogy Szijjártó olyan ország diplomatáját állítja a szőnyeg szélére, akinek a hazáját Magyarország összes szövetségese támogatja az orosz invázió idején, akinek a hazájában magyar kisebbség él, amely az ukrán kormány döntéseitől függ. Az egykor uniós biztosként is ténykedő Balázs hangsúlyozta, az Ukrajnában élő magyarokra nagyon rossz fényt vet egy ilyen diplomáciai lépés, ami csupán egyetlen embernek tetszik, de azt úgy hívják, Vlagyimir Putyin.

A magyar külpolitika kis híján teljes elszigeteltségbe manőverezte magát. A visegrádi négyek tagjai elfordultak Budapesttől, az unió elleni csibészségek terén korábban hű szövetséges Varsó szinte hideglelést kap a Putyin-párti magyar kormánytól. Miközben az uniós országok sorra utasítják ki a diplomatáknak álcázott orosz kémeket, Magyarország még azt is eltűri, hogy a külügyminisztériuma bizalmas belső levelezését olvassa az orosz titkosszolgálat. Budapest emellett simán befogadta az egykori KGST-bankot, ami egy orosz kémektől hemzsegő, Magyarországon is külön jogkörökkel rendelkező, számos mentességet élvező pénzintézet.

Ilyen súlyos politikai vakságot látva fájóan ki kell mondanunk, hogy a magyar vezetés alig 80 éven belül újra az utolsó csatlós szerepébe manőverezte magát.
A parlamenti választás utáni vasárnap éjjeli mámorban Orbán Viktor örök harmadosztályú focistaként nemcsak Zelenszkijt nézte labdának és rúgott bele, hanem felkarolójába, nyugati tanulmányai pénzelőjébe, Soros Györgybe, és természetesen Brüsszelbe is beleszállt. Bizonyára nem vette észre, hogy háborús időkben az Európai Unió is másképpen reagál a belülről bomlasztókra. Brüsszel egy napot hagyott az örömködésre, hogy aztán kedden közölje a győztes párttal: beindítja a jogállami mechanizmust, ami azt jelenti, a választási kampány hevében kiköltekezett Orbánkormány hosszú hónapokig nem jut hozzá a helyreállítási alap pénzforrásaihoz. Ez a vadonatúj eljárás védelmezi az EU pénzügyi érdekeit a jogállamisági normák megsértőivel szemben. Nagy szégyen, hogy már a mechanizmust is Magyarország miatt kellett kidolgozni, ahol rendszerszintű korrupció keretében nyúlják le az uniós forrásokat – lásd a nemzet gázszerelője, Mészáros Lőrinc dollármilliárdossá válását. Az akár 7000 milliárd(!) forintnak megfelelő uniós forrás befagyasztása rendkívül fájdalmas a 10%-os inflációval, zuhanó forintárfolyammal, az év első negyedében 2000 milliárd forintos osztogatás okozta költségvetési lyukkal szembenéző kormányzatnak. De a világpolitika jeges, metsző szelében most letolt gatyával álló Fidesz-kormány hetykén kiáltja: nem engedünk Brüsszel politikai nyomásának, nem engedünk az uniós politikai dzsihádnak. Ha marad ez a kurucos külpolitika, akkor a jövőben legfeljebb Szerbiába, Boszniába, Fehéroroszországba repkedhet Szijjártó, meg a Türk Tanács tagjainál kalapozhat. Orbán az újabb választási győzelme utáni sajtótájékoztatóján Brüsszelre utalva azt mondta, „mi nem leszünk jámbor lúzerek”. Szájkaratéban továbbra is rendíthetetlen, de ezzel sem tud kitörni az erősödő diplomáciai karanténból. Ahogyan a mérvadó Economist lap fogalmazott: egy pária Magyarország, uniós alapok nélkül intő jel lesz a többi önjelölt erős vezetőnek. Ady Endre szigorú, bíráló versét idézve: nekünk Mohács kell?