Az elmúlt hetek, hónapok híradásaiban egyre többször bukott felszínre az elszabadult infláció, és sorjáznak a bejelentések arról, hogy éppen hol, hogyan, milyen százalékban gyorsul tovább az árak emelkedése. A balatoni nyaralás például 15–20 százalékkal drágulhat az idei szezonban, és azért csak ennyivel, mert valamilyen szinten csak-csak a kereslet szabja meg az árakat. Pedig az égető munkaerőhiány miatt a szakma természetesen drasztikusabb áremelést szeretne. Ráadásul az élelmiszer- és az energiaárak egekbe szökése a vendéglátóiparban és az idegenforgalomban is óhatatlanul érződni fog. Közben az ember úgy érzi, zongorázni lehet a különbséget a hivatalosan bejelentett és az érzékelt drágulás között. A mi fogyasztói kosarunk mintha jóval többe kerülne, mint az állam által összeállított.

Ezzel együtt az ipar és a kereskedelem területén mostanában egyre több gyártó vonja vissza perspektivikus ajánlatait, és tér át a rövid távú árképzésre. Találkozhatunk Európában olyan üzletláncokkal, amelyek ingyenes magazinjaikban már nem is tüntetnek fel árakat. Az autókereskedések honlapjain az új autók várható gyártási idejével együtt az árak is nőnek. Ugyanez igaz a használtautó-piacra. Ha pedig nem vagyunk elég éberek, és nem frissítjük időről időre a lakóingatlanunkra kötött biztosításunkat, nagyon pórul járhatunk. Mert az az ingatlanérték, ami a tíz éve kötött kötvényünkben szerepel, jó, ha a mai piaci érték felét betakarja, a Duna jobb partján legalábbis. Ezért aki nem tette meg mostanában, gyorsan hívja a biztosítási ügynökét. Ugyanakkor vakarhatjuk a fejünket, ha hozzá szeretnénk segíteni gyerekeinket az első lakáshoz.

Közben a kormányok próbálják így-úgy támogatni a nehéz helyzetbe jutó családokat. Magyarországon ilyen szempontból jókor jött a választás, mert a kampányban kinyitották a csapokat. Úgy is mondhatnám, hogy igazi költségvetési csőtörés volt, és tengernyi lé elfolyt. Más kérdés, mi várható ezután. Meglesz-e ennek a böjtje?

Mindenesetre már a koronavírus-járvány is drasztikusan megnövelte világszerte az éhezők számát, ezt hatványozza most az elhúzódó háború hatása. Minél tovább tart, annál több lesz az áldozat, és annál nagyobb a szenvedés. Világszerte pedig a háborúval járó gazdasági visszaesés. A gazdagabb országok lakossága, ahol kétszer-háromszor-tízszer nagyobb az átlagkereset, mint nálunk, miközben ugyanannyiba kerül a kenyér, biztosan könnyebben átvészeli ezeket a hónapokat, éveket.

Apropó, kenyér. Ha nem vagyunk elég gyorsak, mire levesszük a polcról és a pénztárhoz érünk vele, akár tíz százalékkal is felmehet az ára. Úgyhogy ennek a 400 csapásnak talán egyetlen jó oldala van, a kényszerű közért-fitnesz. Miközben kocogunk a kenyérrel a kasszához, kicsit fittebbek leszünk.