A csaknem két és fél órán át tartó beszélgetés moderátora, Bödők Gergely emlékeztetett, a Kikötő céljai között szerepel az is, hogy szlovákiai és magyarországi kapcsolatokat hozzanak létre a maguk kis eszközeivel, így csatlakozott most Pető Péterhez Gazdag József. Az est témájáról elmondta, a közösségi média a személyiségünk mellett az adatainkra, identitásunkra, terveinkre és az időnkre nézve is veszélyt jelenthet. Hogy ez mennyire így van, arra egymást kiegészítve már az első fél órában is több fontos érvet hozott fel a két vendég.

Optimizmustól a fóbiáig

Bödők Gergely első kérdései a kezdetekre vonatkoztak, illetve arra, hogy a vendégei mikor ismerték fel a közösségi média ellentmondásosságát.

Pető Péter a 2010-es évek elején, az „arab tavasz” kitörésekor még egyike volt a „tech-optimistáknak”, akik azt gondolták, hogy ezek az új felületek majd összekötik az embereket. „Képesek akár elnyomó rezsimek idején is emberek közti kapcsolatokat létrehozni, politikai változásokat indukálni, szabad beszédet tesznek lehetővé, s hozzáférhetőek mindenki számára” – sorolta a pozitívumokat, amelyeket ma már messzetűnő naivitásnak tart.

Gazdag József későn regisztrált a Facebookon, akkor is a Komáromi Szalon oldalának üzemeltetése céljából tette meg ezt. „Az talán erős kifejezés, hogy »technofób« volnék, de nem biztos, hogy ez messze áll az igazságtól. Mindenesetre van bennem e téren egy elég erős konzervativizmus. Sokára adtam meg magam annak is, hogy egyáltalán okostelefonom legyen” – mondta.

„»Lájkreménynek« hívtam régen, s »lájkszörnyetegnek« hívom most alapvetően a Facebookot”

– fogalmazott saját terminológiája szerint Pető. Azt, hogy a személyes adatok kiszolgáltatottá tehetnek, csak későn érezte meg, ennél sokkal erősebb hatás volt számára az, ahogyan az új felületek „felfalták” a szakmáját, az újságírást. Ugyanakkor nemcsak ezen a téren lát ellentmondásokat. Példaként hozta fel az Airbnb jelenségét, amelynek szabályozásával már mindenhol próbálkoznak, de ez csak nagyon nehezen megy. Az Airbnb eközben óriási gondokat okoz az embereket alkalmazó és adót fizető vendéglátóiparnak, miközben valójában a tehetősebb embereknek termel profitot, hiszen inkább az ő tulajdonukat képezik a belvárosi lakások. Pető emlékeztetett, óriási optimizmus övezte az Airbnb-t is, s a hasonló új jelenségek felbukkanása közben egyszerűen nincs idő felmérni, hogy egy ilyen típusú innováció milyen valódi károkkal jár. A közösségi médiára visszatérve kifejtette, az szerinte valójában tönkreteszi a nyilvánosságot, polarizálja a társadalmat, ráadásul „természetes otthona” lett az álhíreknek. Olyan hatalmuk van ezeknek a felületeknek, amibe már nem lehet beavatkozni – konstatálta.

Gazdag úgy fogalmazott, „kívülállóként” nem voltak nagy reményei a közösségi oldalakkal kapcsolatban, amelyek szerinte nemcsak a közösségekre, de a családokra nézve is veszélyesek.

„Volt egy Facebook-oldalam. Eredetileg a focis könyvemnek akartam vele megágyazni, amely az »Egy futballfüggő naplójából« néven futott. A végén 10-11 ezer követője volt. 2019-ben azért hagytam abba, mert van két kisfiam, s éreztem a Facebook addiktív hatását és erejét. Másrészt teljesen nyilvánvaló, hogy hogyan torzítják el a gondolkodásodat a visszajelzések, a lájkok. Tehát hogy miként próbálod meg kiszolgálni a közízlést, s ehhez már nem volt gusztusom. Harmadrészt állandó online jelenlétet követel meg. Ha te akarod kezelni a 11 ezer követőt, akik állandóan hozzászólnak, ha komolyan veszed őket, akkor jelen vagy, s nekem ez egészen egyszerűen nem fért bele”

– fejtette ki, hozzátéve, hogy ezt az időt a gyerekeitől vette volna el, így nem volt különösebben nehéz döntés az, hogy melyiket válassza.

Kódolt gond vagy sem?

Bödők Gergely kíváncsi volt arra, hogy ezek a komolyabbnál komolyabb problémák valójában eleve bele lehettek kódolva a közösségi médiába vagy sem. Sem Petőnek, sem Gazdagnak nem volt kétséges az igenlő válasz.

Pető kiemelte, a világ leggazdagabb cégeiről beszélünk. Egy cég pedig nem képes arra, hogy a profitlogikán kívül működjön. Mindehhez pedig az kell, hogy minél több időt töltsenek „nálam” az emberek, s így egyre többet tudok róluk, majd képes leszek személyre szabott hirdetésekkel ellátni őket. Egészen konkrét jelenségként utalt arra, hogy 2021-ben a magyarországi média összesített digitális költésének 65%-a ment a Facebookhoz és a Google-höz, akik ilyen módon „kiviszik a magyar média finanszírozási lábát” – miközben nem vállalnak felelősséget semmiért sem, mivel ők csak „platformok”, vagyis tartalmat nem hoznak létre, s nem is adóznak rendesen.

„A sarki újságárus is sokkal demokratikusabb hely, mint a Facebook üzenőfala.  Elmegyek egy ilyen árushoz, ránézek a kirakott újságokra, s megnézhetem a címlapot”

– fogalmazott Pető, aki szerint ilyenkor mi magunk választunk, ám a Facebook ellenben nem engedi meg ezt a logikát, s ehelyett azt teszi ki, ami engem kiszolgál. 

Gazdag József egy árnyalattal sem festett világosabb képet, s a példák körét bővítve felvetette, a digitális eszközök is úgy készülnek, hogy minél nehezebb legyen letenni őket. Az egész folyamatot „viselkedési laboratóriumnak” nevezte, ahol az emberek és az emberi agy a rekord- gyorsasággal gazdagodó cégek kísérleti alanyai. A személyes adatok alapján az algoritmusok felépítenek egy személyiségprofilt, amely alapján jobban tudják előre jelezni az egyén jövőbeli cselekedeteit, „mint te magad”. Ha ez mind nem volna elég, a társadalmi és a politikai szálat pedzegetve Gazdag konstatálta, kódolva volt az is, hogy a demokrácia „bajnoka” helyett annak „sírásója” lesz a közösségi média.