A túlzott ragaszkodás útvesztő
szaszifanni
2022. 05. 25., sze – 10:55
Az sem szerencsés, ha rögeszmésen ragaszkodunk valamihez, amit szeretnénk, mint ahogy az sem, ha már megvan, és féltjük, nem merjük elengedni, nem adnánk oda semmiért sem. Ismerősek ezek a kifejezések?
Mindkettő energia, ami tapaszt, de úgy is mondhatnám, ragaszt. Benne is van a szóban, igen, a ragasz-kodásban. Nem enged, sem te őt, sem ő téged. Igazi útvesztő ez, hiszen egyik a másikat oltja ki. Ha még nincs meg, annak a képe tapaszt/ragaszt, hogy meg kell szerezned, ha már megvan, annak a félelme köt, el ne veszítsd.
A ragaszkodás megrekedt energiaállapot, az energia alapvető tulajdonsága pedig az, hogy áramlik. Áramlásban kell lennie, jönnie-mennie, haladnia. A túlzott akarás, ragaszkodás pedig megrekeszti. Ezért fontos, hogy tudd, mikor kell a dolgokat – szó szerint és átvitt értelmében is – elengedni.
Gondolj csak a vízre, amelyet az ívesen meghajlított markodba csorgatsz. Ha ügyesen formálsz egy kis görbületet a tenyeredbe, képes vagy arra, hogy a markodba vizet tölts. Bármeddig ott tarthatod, amíg jólesik. Ha megengeded neki, hogy csak legyen, ott is lesz. Ám ha mindenképpen meg akarod tartani magadnak, s összezárod a markodat, egy szempillantás alatt elillan, kifolyik a kezed közül. Szó szerint és átvitt értelemben is. Ugye, érted, hogy a túlzott ragaszkodás útvesztő?
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Mindegy, hogy megvan-e már a vágyott tárgyunk, élethelyzetünk, bármink, vagy csak most szeretnénk megszerezni, megkapni.