A győri MOL-kúton csak magyar rendszámú autóval találkoztunk, a totemoszlopon a 479,90 szerepelt. A tankolóhelyen viszont már 717,90 forint volt feltüntetve, így a számláló nagyon gyorsan elért előbb az 5, majd a 10 és 15 ezer forintig. Azt már csütörtök éjjel lehetett olvasni, hogy ez rendben van így, a kasszánál majd a magyar autóknál visszaszámolják a 480-as árat. Ez történt. 

Egy piros, alig olvasható papíron magyarul és angolul feltüntetik, hogy a forgalmit kérik a kasszához bevinni, de elsőre mi sem olvastuk ezt el. Vissza is kellett jönni a forgalmiért. Magyarán: a benzinkúton a kasszánál ellenőrzik a forgalmit, nem csinálnak nagy ügyet belőle, csak rápillantanak.  

A számla szerint 15.018 forintért tankoltunk, de mi a magyar rendszámmal 10.039-et fizettünk, 4.979 forinttal kevesebbet, mint az, aki szlovák, német vagy osztrák rendszámmal tankolt. Ez volt a MOL kútnál. Ami problémás volt, hogy a forintszámláló alapján nem látni, hogy mennyi lesz a végösszeg, azt csak a kasszánál tudja meg az ember. Nyilván a betöltött litermennyiség támpontot ad, de eddig aki 10.000-ért akart tankolni, az látta a számlálón, hogy mennyit tölthet még.  

De máshol nagyobb a baj: a Shell kútnál péntek reggel nem szolgálták ki a külföldi autókat – két holland autó (fiatalokkal) a szemünk láttára maradt hoppon, kézzel-lábbal magyarázták el nekik, hogy „no benzin”.