A keleti fronton lévő önkéntesek beszámolójuk szerint napi egy krumpliból éltek. Az oroszok Grad-rakétákkal lőttek rájuk, miközben ők csak kézifegyverrel rendelkeztek. „Ők már tudják, hogy hol vagyunk, és amikor egy ukrán tank tüzel tőlünk, az elárulja a helyzetünket” – árulta el Szerhij Lapko századparancsnok, felidézve a legutóbbi csatát. „És elkezdtek lőni mindennel, Grad, aknavetők… Ilyenkor csak imádkozol a túlélésért” – mondta a The Washington Postnak adott interjújában.

A lap közölte, hogy bár az ukrán vezetők az önkéntes és hivatásos csapataik legyőzhetetlenségéről számoltak be, addig Lapko parancsnok egy reálisabb képet mutatott. Három hónap elteltével ez a 120 fős százada – halálesetek, sebesülések és dezertálások miatt – 54 főre zsugorodott. Az orosz invázió előtt civilek voltak, és soha nem számítottak arra, hogy Kelet-Ukrajna egyik legveszélyesebb frontvonalára mennek. Ott a feletteseik cserbenhagyták őket, és a túlélésért küzdöttek.

Lapko és helyettese, Vitalij Chrus aggodalmait nemrégiben egy másik szakasz is megerősítette, amely az ostromlott Szeverodoneck városában állomásozik. Egy hitelesnek bizonyult videón az önkéntesek bejelentették, hogy nem harcolnak tovább, mert nincs megfelelő fegyverzetük, támogatásuk és katonai vezetésük. „A biztos halálba küldenek minket” – mondta egy önkéntes a videón, hozzátéve, hogy többen hasonló videót készítettek.

Az ukrán hadsereg tagadta az állításokat, mondván, hogy a „dezertőröknek” mindenük megvolt a harchoz. „Azt hitték, hogy kirándulni jönnek” – mondta egy parancsnok.

(washingtonpost)