Június 11-én Rozsnyón próbáltuk felidézni a múltat. A tovatűnt évek után mindig nagyon jó érzés újból találkozni, akár spontán, akár szervezetten egy közös helyen, és felidézni az elszállt iskolai évek megannyi szép emlékét. Az öregdiákok ilyenkor nyáron számtalan osztálytalálkozót szerveznek, és a találkozás pillanatában alaposan megnézik egymást, aztán felkiáltanak: – Jaj, de sokat változtál! – Te is! – vágja rá a másik. De jó lenne hallani, hogy jé, te nem változtál semmit.
Ötven évvel ezelőtt, 1972-ben a mi osztályunk, a Rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola 4. B osztálya is sikeresen leérettségizett. Búcsút vettünk szeretett osztályfőnöknőnk, Bilík Magduska tanárnőtől, a tisztelt tanári kartól és a szakoktatóinktól, a türelmes orvosoktól, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Megtanítottak emberségesen és szeretettel bánni a betegekkel. Sikeresen helytálltunk a kórházakban és az egészségügy más szakterületein is. Ritkán volt ránk panasz, az iskolánkból kikerült egészségügyi nővérek helytálltak, sokszor kaptak dicséretet.
Találkozónkon beszámoltunk az elmúlt idő nevezetesebb eseményeiről, eredményeiről osztálytársainknak. Sajnos, szembesülni kellett azzal a szomorú ténnyel is, hogy öten már nem lehettek velünk – eltávoztak az élők sorából: Anna Éva, Bukovics Éva, Dózsicky Anna, Lucskay Vali, Molnár Kati. Értük egy-egy szál gyertya égett – szeretettel gondolva rájuk. A beszámolók után közös ebéden vettünk részt szeretett osztályfőnöknőnkkel, aki kora ellenére „ékszere” volt csapatunknak. 85 évesen is elhalmozott minket anyai szeretetével, fürgeségével, vidám anekdotáival.
Köszönettel tartozunk osztálytársnőnknek, Illés Editkének és férjének, Görgey Árpinak az odaadó szervező munkájukért, kik rengeteg időt szántak a találkozó sikeres létrejötte érdekében. Meleg öleléssel búcsúztunk egymástól a legközelebbi találkozás reményében.
„A 4. B a legjobb osztály,
tudja ezt rólunk minden tanár…
Rendes az osztály összes tagja,
nincs is ránk senkinek semmi panasza”
K. Pálházy Katalin
