A jelenleg OPEC+ felállásban futó olajkartell, mely a legnagyobb olajexportőrök nagy részét tömöríti, ugyanis a múlt héten bejelentette, hogy novembertől napi 2 millió hordóval visszafogja a megegyezésben résztvevő országok olajtermelését. Ez váratlanul agresszív lépés az olajexportőröktől, akik az elmúlt néhány évben inkább óvatos lépésekkel próbálták terelgetni az olaj világpiaci árát. A napi 2 millió hordó a világ olajfogyasztásának két százalékát teszi ki, ami több mint elegendő ahhoz, hogy az olajexportőrök megmozgassák az olaj világpiaci árát. Ez még akkor is érvényes, ha tudjuk, hogy ma nem mindegyik OPEC+ használja ki teljes mértékben a rendelkezésre álló kitermelési kvótáját.

AZ OPEC+-országok motivációját több síkon lehet értelmezni. Gazdaságilag van értelme a kitermelési kvóták gyorsabb csökkentésének, az olaj világpiaci ára ugyanis az elmúlt hónapokban folyamatosan csökkent. Ez a sofőröknek jó hír, de az olajexportőrök úgy érezték, hogy az olajárak már túl alacsony szintet kezdtek elérni, és attól tartottak, hogy az egyre közelebb kerülő világgazdasági visszaesés az olajárak további csökkenésével jár majd. Az olajexportőr országokban még friss emlék az olaj világpiaci árának összeomlása a globális koronavírus-járvány első hónapjaiban, és ezt a traumát az OPEC+-országok most szeretnék mindenképpen elkerülni. Ezen országok kormányai elsősorban az olajbevételekből finanszírozzák költségvetésüket, és ha az olaj világpiaci ára túl mélyre süllyed, dollármilliárdok hiányozhatnak a költségvetésekben.

Ami racionális lépés az olajexportőrök számára, az a világgazdaság számára biztosan nem az. Ez az elmúlt hónapokban több sebből vérzik, és a csökkenő olajárak egy cseppnyi pozitívumot jelentettek a pesszimista hírfolyamban. A magas inflációt gerjesztő villamosenergia- és földgázárak mellett a kőolajárak egy megnyugtató pontot jelentettek, de az OPEC+ lépésével ennek azonnal vége lett, és az olaj világpiaci ára azonnal növekedni kezdett. Míg a múlt elején a Brent típusú olaj ára még stabilan 90 dollár alatt mozgott, ma ez az ár vészesen közeledik a 100 dolláros határhoz. Ez a kőolajexportőrök számára pozitív változás, de hosszabb távon az OPEC+ saját csapdájába is eshet, mert a magasabb olajárak még közelebb hozhatják a világgazdasági visszaesést, ami biztosan alacsonyabb olajárakkal jár majd.

Az OPEC+ lépésének geopolitikai síkja is van, ha figyelembe vesszük, hogy ennek a csoportosulásnak a legfontosabb hangadói Szaúd- Arábia és Oroszország. A termelési kvóták gyorsabb csökkentését úgy is értelmezhetjük, hogy az OPEC magját képező arab olajexportőrök nem akarnak elhatárolódni Oroszországtól, melyet hosszú távú szövetségesnek tekintenek energiaügyekben. A nyugati országok szemszögéből úgy tűnik, hogy a legfontosabb olajtermelő országok az európai vagy az amerikai gazdaság kilátásai helyett a magasabb orosz olajexport-bevételeket részesítették előnyben. Különösen érzékenyen érintette az OPEC+ döntése az amerikai kormányt, mely az elmúlt hónapokban sok energiát fektetett abba, hogy Szaúd-Arábiát a saját oldalára állítsa. Geopolitikai elemzők szerint Szaúd-Arábia viszont úgy érezte, hogy az USA ismételten megpróbálta manipulálni az olaj világpiaci árát, és a szaúdi vezetők szerint ez a jog csak az általuk vezetett OPEC-nek van fenntartva. Bármi is legyen azonban a kőolajexportőrök döntésének hátterében, ennek eredménye az lesz, hogy az elkövetkező hónapokban többet fogunk fizetni a töltőállomásokon. E nélkül pedig meglettünk volna, a pénztárcánk már amúgy is egyre üresebb.