Több olvasónkra érvényes, hogy szüleitől vagy nagyszüleitől örökölt valamilyen termőföldet, s néha a hagyatéki eljárás nehézségekbe ütközött. Ifj. Mészáros Lajos jogász – olvasói levélre reagálva – ezúttal a földek örökölhetőségével és felaprózásával foglalkozik.
Édesanyánk után, aki 1991-ben halt meg, bátyám és én egyebek mellett egy 1 hektár összterületű, a falu határában fekvő szántóföldből örököltünk fejenként ¼ – ¼ részt (tehát 25-25 árat). Mivel az 1 ha föld eredetileg szüleink közös házastársi tulajdona volt, édesapánkkal társtulajdonosok lettünk, akinek ½ volt a része. Idén szeptember 9-én sajnos édesapánk is elhunyt. Mi, a két örökös ugyanolyan egyezséget szeretnénk kötni, amilyet mamánk hagyatéki tárgyalásakor kötöttünk, de volt polgármesterünk azt mondta, hogy az nem lehetséges, mert már olyan törvény van, hogy a kültelki földeket csak akkor örökölheti meg minden örökös, ha örökösönként legalább 30 ár földterületet lehet kialakítani. Tényleg így van ez?
Köztudott, hogy Szlovákiában a termőföldek, de más kültelkek is tulajdonjogi szempontból nagyon fel vannak darabolva, aprózva, ami gazdasági szempontból sok hátránnyal jár (pl. bérbeadásnál). Ezért 1995-ben olyan törvényt hoztak, hogy kültelki szántóföldeket csak akkor örökölhet meg minden örökös, ha örökösönként legalább 20 árnyi telket lehet kialakítani. Pontosabban: az örökösöknek nem kellett elfogadni ezt a jogszabályt, de ha a hagyaték átadásakor ragaszkodtak a föld feldarabolásához, kötelesek voltak az államnak elvezetni a föld értékének jelentős százalékát. Ha örökösönként nem lehetett kialakítani legalább 20 árnyi területet, általában egy örökös vette át a földeket, aki kötelezte magát, hogy eladás esetén meghatározott határidőn belül kifizeti a többi örökös részét.
Megjegyzendő, hogy ez a szabály nem csak a termőföldre, hanem pl. a legelőkre és az erdőkre is vonatkozik (erdők esetében fél hektárnál kisebb területeket nem lehet kialakítani). Azt is fontos tudni, hogy ez a feldarabolási tiltás csak a kültelkekre (extravilán) vonatkozik, és nem csak a hagyatéki eljárásoknál kell alkalmazni, hanem a bírósági döntéseknél (pl. a közös tulajdon megszüntetésekor) és a különböző szerződések (adásvételi, ajándékozási stb.) megkötésénél is.
A termőföldek (ill. kültelkek) feldarabolását tiltó szabály a Tt. 180/1995 sz. törvénybe van foglalva, amelyet ez év szeptember 1-jei hatállyal módosítottak úgy, hogy a legkisebb kialakítható föld területét 20-ról 30 árra emelték, és feldarabolás esetén szigorították az államnak elvezetendő pénzösszeget is, amely jelenleg a föld értékének 60 %-a.
1991-ben, amikor olvasónk és bátyja megörökölték a 25-25 ár szántót, még nem volt elfogadva a földfeldarabolást tiltó törvény, de még az 1995-ben elfogadott törvény szerint is mindketten átvehették volna a földdel kapcsolatos hagyatékukat, sőt a legújabb módosítás alapján is megörökölhetik édesapjuk után az újabb 25-25 ár földet, mivel az említett törvénynek is vannak kivételei, melyek által 30 árnál kisebb területeket is ki lehet alakítani. Ilyen kivételek, ha pl. a község területfejlesztési terve alapján kertek, gyümölcsösök alakíthatók ki az adott területen, vagy ha a kialakítható terület ugyan kisebb 30 árnál, de az örökösnek már van társrésze a hagyaték tárgyát képező földben, mellyel együtt végső soron 30 ár fölé nő az örökös része (24. § 2. mondata). Olvasónk esetében épp az utóbbi kivételről van szó, mivel az édesanyja után örökölt rész és az édesapja után örökölhető rész együtt már fél hektárt tesz ki, így az általa örökölt föld nem, hogy feldarabolódik, hanem annak területe még növekszik is, ezért köthetnek ugyanolyan egyezséget fivérével, amilyet az édesanyja utáni hagyatéki tárgyaláskor kötöttek.
