„Ha történelmünk nagyjai arról álmodtak, hogy Közép-Európa egyenlő és szabad nemzetek családja lesz, akkor mi ezt az álmot most éljük. Ha nem vagyunk – és gyakran jogosan – elégedettek azzal, ahogyan éljük ezt az álmot, az nem valamilyen külső diktátumnak, hanem kizárólag a saját hibáinknak köszönhető. Ez egyúttal jó hír is – a saját kudarcainkat saját erőből ki tudjuk javítani” – mondta Čaputová az ünnepi beszédében. Az eseményen részt vettek a szomszédos országok vezetői – kivéve Magyarországot, Novák Katalin nem tette közzé, miért mondta le a részvételt. Csehországot Miloš Zeman köztársasági elnök, Ausztriát Alexander Van der Bellen államfő, Lengyelországot pedig Andrzej Duda elnök képviselte. Az ügyvezető kormány tagjain kívül jelen volt Markéta Pekarová Adamová, a cseh képviselőház elnöke és Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes is. „A szuverenitás, ami számunkra természetes, az ukrán nép és vezetői számára olyan érték, amelyet több ezer áldozat és több millió férfi, nő és gyermek szenvedése árán kell megvédeniük” – folytatta arra utalva, hogy nem mindenkihez volt olyan kegyes a történelem, mint Szlovákiához. Hangsúlyozta, fontos üzenetnek tartja, hogy a képviselt országokkal közös és egyértelmű állásponton vannak Ukrajna támogatását illetően.

A jelen arra tanít bennünket, hogy sem a szabadság, sem a demokrácia megszerzése nem szól örökre

– tette hozzá azzal, hogy a szabadság védelme és visszaszerzése terén szerzett tapasztalataink segíthetnek sikeresen átvészelni a nehéz időket.

Magyar sikerek

Čaputová kijelentette, a díjat azok vehetik át, akik dacoltak azzal, ami elkerülhetetlennek tűnt a totalitás éveiben. Hozzátette, a kitüntetettek között olyan személyek is vannak, akik hozzájárultak Szlovákia mai demokratikus arculatának kialakításához. „Részt vettek a társadalmi változások bevezetésében, a szociális szolgáltatások javításában és annak biztosításában, hogy az eltérő hátterű emberek ugyanolyan esélyekkel rendelkezzenek, mint mások. Közös szerencsénk, hogy vannak olyan emberek, akik önként vállalják a világ terheit” – folytatta, majd megjegyezte: „A szakma világa ismeri őket, de megérdemlik, hogy a nyilvánosság is jobban megismerje őket”.

Čaputová 28 közéleti személyiségnek adott át állami kitüntetést, köztük Takács András koreográfusnak is, aki a Pribina-kereszt I. fokozatát vette át a Szlovák Köztársaság kulturális fejlődéséhez való kiemelkedő hozzájárulásáért a folklór területén. Martin Strižinec, a köztársasági elnök szóvivője Takács elismerése kapcsán kiemelte, hogy életét a népművészetnek és a szlovákiai magyarok kulturális életének szentelte – különösen a néptáncnak és a koreográfiának, s munkássága elsősorban a Csemadok és az Ifjú Szivek táncegyütteshez kötődik. Néptáncgyűjtőként feltérképezte a magyar tájak tánchagyományait és feldolgozta azok táncanyagait. 1931-ben született, pályafutása során a Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa volt, a Csemadok Központi Bizottsága szakelőadójaként is tevékenykedett, illetve a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) megalapításában is közreműködött. Az Ifjú Szivek művészeti vezetője, később pedig annak igazgatója volt.

Ápolni, művelni

Takács András 1931-ben született Sajótibán, jelenleg Pozsonypüspökiben él. Lapunk érdeklődésére elárulta, örömmel fogadta a kitüntetést. Kérdésünkre, hogyan értékeli az elmúlt évtizedeket a szlovákiai magyar kultúra fejlődésének szempontjából, azt felelte, pozitívan, hiszen elindultunk egy olyan úton, amely eredményekhez vezethet. „Voltak benne buktatók is, de minden újnak megvan ez a veszélye. Ha ki tudjuk javítani azokat a hibákat, melyeket el sem kellett volna követnünk, akkor jó” – mondta a szlovákiai magyar folklór 92 esztendős legendája. „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy egyáltalán létre lehetett hozni azt a munkát, amely újra élővé varázsolta a hagyományt és a kultúrát, amely hozzájárult a hagyományos tánckultúra elterjedéséhez és ahhoz, hogy az emberek ismét merjenek magyarul megszólalni” – válaszolta az Új Szónak, majd hozzátette, a Népes létrehozása olyan volt, mint amikor az embernek gyermeke születik: „Annak szenteli minden gondolatát, hogy azt felnevelje. Sajnos az akkori körülmények nemcsak az örömet hozták el, hanem utána a megszüntetésével a gondokat is”. S mit üzen korunk fiataljának?: „Először is ismerje meg, honnan származik. Ha megismerte, honnan származik, megismerte a családja, a környéke és a társadalom múltját, melynek tagja, akkor ragaszkodjon is hozzá. Művelje azt”. Úgy véli, a mai fiatalok ezt nemcsak hivatásos szinten, de egyénileg is meg tudják tenni. „Gondolok a táncházakra, a számtalan táncegyüttesre. Ez mind odavezet, hogy a hagyománykultúránkat tovább tudjuk ápolni, s ezzel segítjük, fenntartjuk és támogatjuk a magyar öntudatot, annak felvállalását, illetve művelését. Ha a fiatalság erre hajlandó és képes, akkor életben maradunk” – véli.

Korpás Andrást a Pribina-kereszt II. fokozatával, a szőlőtermesztés és a borászat területén szerzett rendkívüli érdemeiért tüntette ki Čaputová. 1945-ben született az érsekújvári járásbeli Újlóton. Részt vett szinte az összes ma ismert szlovák fajta nemesítésében. A pozsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársaként több mint 25 új szőlőfajta nemesítésében vett részt (például a mag nélküli Elmáéban). Korpást a szakmai közvélemény mezőgazdasági szakemberként, nemesítőként és borászati ismeretterjesztőként tartja számon, aki fél évszázada foglalkozik nemesítéssel.

Emília Haugovát szintén a Pribina-kereszt II. fokozatával díjazta az államfő, méghozzá az irodalom területén végzett kiemelkedő szolgálataiért. A költőnő Budapesten született 1942-ben, gyerekkorában költözött Szlovákiába szüleivel. Tanárként kezdte pályafutását, később a Romboid irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd több verseskötete is megjelent.

Igazság Kováčnak

Michal Kováč néhai államfőnek járó kitüntetést fia vette át. Az egykori elnököt automatikusan megillette volna a legmagasabb állami kitüntetés, a Mečiar-kormány törvénymódosításának köszönhetően azonban elesett ettől, s egyetlen elnökként nem rendelkezett az államfőket megillető összes kitüntetéssel. A Vladimír Mečiar kormányfő és Michal Kováč államfő közötti feszültség 1995-ben csúcsosodott ki, Kováč fiának elrablásának során. A kitüntetést Kováč fia vette át, aki a politikai viszály foglya lett.