Ma van Charles Darwin születésének évfordulója, a tudós emlékét pedig a mai napig őrzi többek közt a szarkasztikus Darwin-díj. Ez a kitüntetés még 1985-ben jelent meg a Usenet online beszélgetőfelület köreiben, és lényege az, hogy olyan embereket díjazzon, akik „kivételesen ostoba módon haláloztak el”, gyakorlatilag kiírva tökéletlen önmagukat a génállományból, eleget téve Darwin evolúciós elméleteinek. A projekt aztán valamivel hivatalosabbá vált 1993-ban, egy hivatalos, Darwin-díj-weboldal megalakulásával, majd Wendy Northcutt több könyvet is írt a jelenségről. A Darwin-díj elnyeréséhez Northcutt szerint teljesíteni kell bizonyos feltételeket: először is, az áldozatnak „sterillé” kell válnia (ezt többnyire a halál be is biztosítja), valamint az is fontos, hogy az őt érő baleset kimagaslóan szegényes ítélőképesség miatt következzen be. Természetesen a szóban forgó személynek magának kell okoznia a balesetet, és öntudatában levő, érett személynek kell lennie (gyerekek nem jelölhetőek a díjra). Végül pedig fontos, hogy az esetnek valósnak kell lennie, tehát szólnia kell róla például hiteles újságoknak vagy tévéműsoroknak.

A Darwin-díjat magát természetesen sosem ismerték el tudományosan releváns kitüntetésnek, hiszen nem ad érdemi alapanyagot az evolúciós kutatásokhoz, inkább morbid szórakozásként szolgál. Néhány híresebb Darwin-díj-nyertes például Garry Hoy, aki 24 emeletet zuhant, miután megpróbálta bizonyítani egy diákcsoportnak, hogy az ablakok széttörhetetlenek; vagy ott van például Charles Stephens, aki az első ember volt, aki megpróbált hordóban átkelni a Niagara-vízesésen (sikertelenül); valamint népszerű nyertes egy ismeretlen személy is, aki állítólag rakétát szerelt az autójára, hogy az gyorsabban menjen.