Árpád-házi Kinga (Kunigundaként is említik) 1224-ben született, édesapja, Béla, hercegként akkor még a magyar trón várományosa volt. Tizenegy évvel később, 1235-ben koronázták királlyá, apjától, II. Andrástól vette át a trónt. Béla édesanyja az a merániai Gertrúd volt, akiről Katona József Bánk bán című drámájában Gertrudis alakját mintázta. Amellett, hogy az 1220-as években a magyar nemeseknek sikerült rögzíteniük jogaikat az uralkodóval szemben (ez volt az 1222-ben András által kiadott Aranybulla), a kor legnagyobb kihívását az Európába kelet felől közeledő tatárok, pontosabban mongolok hódító seregei jelentették.

Örök hűség örök tisztasággal

A térség uralkodói lehetőségeikhez mérten készültek a közeledő veszedelemre, és ez pecsételte meg Kinga jövőjét is. 1239-ben a magyar királyi udvarba a lengyel fejedelmi udvar kérői érkeztek, és Kinga kezét kérték az akkor tizenhárom éves Boleszláv számára. Az ajánlat tétje egy lengyel–magyar katonai szövetség volt, amelyet a közeledő tatár veszedelem miatt nagyon komolyan vettek. Ha hihetünk a kútfőknek, a házasság ötletgazdája egyébként nem valamely bölcs hadvezér volt, hanem Kinga nagybátyja, Kálmán Szalóme nevű felesége, aki szintén lengyel származású volt. Kálmán és Szalóme házassága a korban nagy figyelmet keltett, mert mély vallásosságukból fakadóan házasságuk ellenére is örök szüzességet fogadtak – úgynevezett Szent József-házasságban éltek.

Kinga és Boleszláv házasságát 1239-ben meg is tartották, a menyasszony tizenöt, a vőlegény tizenhárom éves volt ekkor. Kálmán és Szalóme példáján felbuzdulva ők is tisztasági fogadalmat kötöttek – itt állítólag Kinga volt az ötletgazda. A Szent József-házasság előnyeiről nyilván sikerült férjét meggyőznie, uralkodóként ugyanis V. Boleszláv kiérdemelte a Szemérmes ragadványnevet (lengyelül Bolesław Wstydliwy). Utódjuk nem született.

Jönnek a tatárok

A mongolok nyugati előretörését viszont a lengyel–magyar szövetség sem tudta megakadályozni. Ráadásul több tatár sereg vonult végig Közép-Európán, a döntő ütközetek pedig különböző helyeken szinte egy időben zajlottak. Az Orda kán vezette mongolok Sziléziában, a legnicai csatában verték tönkre a cseh király és a lengyel fejedelemségek Német Lovagrend és a Johanniták által megtámogatott csapatait 1241. április 9-én. Két nappal később, április 11–12-én a Sajó melletti muhi csatában pedig Batu kán harcosai likvidálták a magyar királyi sereget, IV. Bélának csodával határos módon sikerült csak megmenekülnie. Ezután a tatárok nemcsak Magyarországon pusztítottak, hanem cseh és lengyel területeken is. Boleszláv sandomierzi herceg és felesége, Kinga a szepességi Podolinba, majd a Dunajec folyó partján levő Csorosztin sziklaerődjébe menekültek.

Magyarország a tatárdúlás után elnéptelenedett, felperzselt falvak és uradalmak fogadták a Dalmáciából visszatért királyt. IV. Béla hozzálátott az ország újjáépítéséhez (ezért is nevezzük a második honalapítónak). Mivel a tatárok harcmodora ellen nagy segítséget jelentettek az erődítmények, országszerte várakat építtetett, a fejlődő városokat is várfallal vetette körül. A megritkult lakosság helyére kunokat, szászokat, románokat, szerbeket telepített. Ezek a népek hozták magukkal mesterségeiket, szakértelmüket, ezután lendült fel Magyarországon például az ércbányászat.

Főtt só helyett kősó

1243-ban Boleszláv Lengyelország nagyfejedelme lett, a tatárjárás után pedig Kinga 1249-ben visszatért szülőföldjére, hogy meglátogassa szüleit. Magyarországi látogatásáról sóbányászokkal tért vissza a lengyel fejedelmi udvarba. A legenda szerint meglátogatta a máramarosi sóbányákat, és apjától az egyik aknaszalatnai tárnát kérte ajándékba, hogy az ott kitermelt sótömbökből Lengyelországba is szállíthassanak. Béla igent mondott, Kinga pedig a bánya birtokba vétele jeléül bedobta a gyűrűjét a tárnába.

Ami viszont nem legenda, hogy a lengyelek addig szinte kizárólag a sós tengervízből lepárolt, úgynevezett főtt sót használtak csupán, így a kősó használata sokat lendíthetett a korabeli gasztronómiai lehetőségeiken. Az sem legenda, hogy Kinga a Magyarországról hozott bányászokkal 1251-ben megnyittatta a máig híres wieliczkai sóbányát. Az első Wieliczkában kitermelt sótömbökben a bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét, amit az aknaszalatnai sótárnába dobott – szól ismét a legenda.

V. Szemérmes Boleszláv fejedelem az 1250-es években feleségének adományozta a Szandec nevű lengyel régiót, 1279-ben pedig elhunyt. Kinga számára ekkor már nem volt kérdés, hogy hátralevő életét özvegyként is mély vallásossága fogja meghatározni. Klarissza kolostort alapított Ószandecben (Szary Sącz), apácaként ide vonult vissza húgával, az addigra szintén megözvegyült Jolánnal. Az ő férje is egy lengyel fejedelem volt, Jámbor Boleszláv.

Kinga viszont élete utolsó éveiben sem pihenhetett. Egy tatár betörés miatt 1284-ben el kellett hagyniuk az ószandeci kolostort, visszatérésük után pedig az újjáépítési munkákat kellett irányítania. Hasonló feladat jutott tehát neki, mint korábban édesapjának, IV. Béla magyar királynak.

IV. Béla magyar király és felesége, Laszkarisz Mária gyerekei közül többet is szentként vagy boldogként tiszteltek, illetve tisztelnek évszázadok óta. Az elsőszülött, Kinga kultusza Lengyelországban a legerősebb, 1690-ben avatták boldoggá, 1999-ben pedig az egyetlen lengyel származású pápa, II. János Pál avatta szentté. Húgát, Jolánt 1827-ben avatták boldoggá. Konstancia nevű húguk halicsi hercegné lett, őt már 1674-ben boldoggá avatták. Legfiatalabb húgukat, az 1243-ban született Margitot ma Árpád-házi Szent Margitként tiszteljük. És ha ez még nem lenne elég, a négy nővér nagynénjét (IV. Béla király húgát) Erzsébetnek hívták, ő lett később Árpád-házi Szent Erzsébet. Pontosabban korábban, hiszen 1231-ben halt meg, és már négy évvel később, 1235-ben szentté avatták. Kinga, Jolán, Konstancia és Margit egyik unokahúga (testvérük, a későbbi V. István király lánya) szintén eljutott a boldoggá avatásig. Árpád-házi Boldog Erzsébetről van szó, aki nagyon kalandos életet élt, 1314 körül halhatott meg Nápolyban, boldoggá avatásának a körülményeit homály fedi, kultusza pedig az évszázadok során gyakorlatilag megszűnt.