Végre egy ember, aki a társadalmi problémákat a nevelés és oktatás eszközeivel kívánja helyrehozni, aki a felvilágosítást, nem az elhomályosítást, ködösítést tűzi zászlajára, aki az ismeretek összefüggő rendszerét szorgalmazza, nem pedig az egyes tantárgyak szakbarbarizmusát. Végre egy ember, aki hiszi, hogy neveléssel jó irányba lehet terelni a felnövekvőt, hogy a lexikális tudás önmagában nem garancia az intelligenciára, meg hogy a pedagógus olyan ember kell, hogy legyen, aki életével, viselkedésével, tudásával például áll tanítványai előtt, vagyis, amit oktat, az nem szöges ellentéte annak, amit tesz. És igen, aki meggyőződéssel állítja, hogy mindezt anyanyelvén sajátíthatja el leghatékonyabban és maradandóan a gyermek.

Ám még mielőtt bárki is örvendezni kezdene, most látva-hallva esetleg először a híres nevet, le kell, hogy szögezzük: Komenský ugyan valóban a modern iskolarendszer megalapozója, csakhogy mindennek cirka 400 éve! Mindezt Johannes Amos Comeniusként az 1600-as évek eleje táján látta és szorgalmazta. Persze, sok minden megvalósult azóta, neki is köszönhető, hogy mindenki tanulhat, sőt kötelező tanulnia, hogy anyanyelvi iskolába járhat, már ha a szülei is vannak annyira felvilágosultak, hogy oda íratják be.

Születésnapján, azaz március 28-án a tanítókat, tanárokat, oktatókat, nevelőket ünnepeljük nálunk, azokat, akik a tudást és a jellemet nekünk, a mi gyermekeinknek, unokáinknak szolgáltatják, azokat a mai hús-vér pedagógusokat, akik még mindig nem adták fel, újabb és újabb ötletekkel, módszerekkel állnak elő, hogy a virtualitásban csellengők fejébe és lelkébe is kerüljön valami, ne csak az okoskellékeikbe.

Kedden tehát, amikor ez a Vasárnap megjelenik, meg persze máskor is, nekik kell megköszönnünk a sok törődést és türelmet, a túlórákat és az iskolán kívüli aktivitásokat: hogy betanítják, különböző versenyekre kísérik gyerekeinket, hogy pályázatokat lesnek és dolgoznak ki szabadidejükben, ezzel is tanítványaik esélyeit növelve a világban való boldogulásra. És hosszú évek során lankadatlan mindig a tanítók munkájának és szabadidejének eredménye minden egyes helyi rendezvény kultúrműsora, minden nemzeti évforduló, minden jeles nap méltó megünneplése, az ünnepségek le-, a gyerekek kivezénylése, majd biztonságos hazajuttatása, és jó pár év óta már még a különböző elképzelésű és igényű szülői kények-kedvek kiszolgálása is, de eltűrése biztosan. Aki nem hinné, olvassa el a Tanárit, munkatársunk, Benkő Tímea élvezetes és tanulságos regényét e témában. (Ha gond lenne a beszerzésével, rajtunk keresztül is megrendelhetik.)

És akkor már helyben is vagyunk, mert bizony vannak ám olyan pedagógusok is, akik a felsoroltakon kívül még publikálnak is, írnak, nem is akárhogyan. Csak nekünk van hat ilyen kiváló külső munkatársunk. Hogy kik ők? Akik a napi maximális teljesítményük mellett, a különórák és versenyeztetések után még az olvasóinkat is kiszolgálják? Íme, betűrendbe szedve: Benkő Tímea, Benyovszky Mánya Ágnes, Csepiga Gizella, Gazdag Nagy Anikó, Marosz Diána, Peternai Zsuzsanna. És nem fizetéskiegészítésként teszik ám, a magyar sajtó ugyanis örül, ha él, nemhogy mások fizetését képes lenne kiegészíteni. A magyar írásbeliséget támogatják ők, felismerve azt a fontos tényt is, hogy addig van magyar oktatás, amíg még akad magyar olvasó e hazában. És ugyancsak ezt támogatják azoknak a kisiskoláknak a névtelenül maradt tanító nénijei és bácsijai, akik annyira értékelik tanítványaik munkáját, hogy összegyűjtve beküldik nekünk közszemlére, ezzel is nevelve, szoktatva már a legkisebbeket is az újságolvasásra. Meg azok az iskolaigazgatók, akik fontosnak tartották, hogy iskolájuk az interaktív táblák világában a nyomtatott lapra is előfizessen.

Isten éltesse őket, és tartsa meg odaadásukat munkájukban. Köszönöm, hogy:

Vannak!

…és megrendezi a három VASÁRNAPi iskola nagyszabású közös teadélutánját.

Charlotte Brontë: Shirley

***

A teljes írás a Vasárnap magazin 2023/13. számában jelent meg