Kikapcsolódni, szórakozni, feltöltődni mentem szombaton Felsőszelibe, azonban az első műsorszám alatt megfogalmazódott bennem, hogy erről az élményről tudósítást kell írni. Elsőként a Paradigma lépett színpadra és bűvölte el a közönséget. A verséneklő együttes a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban működő Tsízió diákszínpad mellett, annak tagjaiból jött létre és működik azóta is, miközben tagjai már rég nem diákjai az iskolának. Meggyőződésem, hogy nem kizárólag a tagok lelkesedése tartja fönn a csapatot, hanem az a szeretetteli légkör, támogatás, amelyet a közönségtől, a helyi közösségtől kapnak, amelyhez tartoznak. A testvérpárt alkotó énekesek, Molnár Rita és Zsófi a zene és a tánc világában nőttek fel Felsőszeliben, nemcsak szüleiktől láttak jó példát a kultúra szeretetére, hanem a faluban működő citera-, néptánc- és éneklőcsoportok tagjaitól is. A két gitáros, Duba András és Morvay Csaba a gimnáziumi évek alatt csatlakoztak hozzájuk, de a zene alapjait és szeretetét szintén otthon tanulták meg. A négytagú együttes műsorának első részében József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós megzenésített verseit, majd saját szerzeményeit adta elő nagy sikerrel. 

Utánuk lépett színpadra Csík János és a Mezzo zenekar, akiknek játékát Károlyi Borbála és Vincze Levente táncosok tették még izgalmasabbá. Nehéz meghatározni a műfajt, amelyet a produkció képvisel, de talán nem is kell. A népzene, a jazz, a könnyűzene elemeit úgy ötvözik ezek a nagyszerű zenészek, hogy szinte észre sem vesszük, mikor váltanak egyik stílusból a másikba. A műsorban elhangzottak Küküllő-menti, moldvai, felcsíki, bonchidai, Dunántúli népdalfeldolgozások, ötvözve a 9 ezer kilométerre található, mégis a magyar népdal dallamára igen hasonlító, Appalache-hegységből származó dallammal, mindegyik a jellegzetes „csíkos” hangzásban. A dalok legtöbbje a boldogságkeresésről, az életről és a mindent mozgató szerelemről szóltak.

A rendezvény ötlete Szalai Mátétól származik, aki elmondása alapján kicsi kora óta foglalkozik népzenével és a jazz is közel áll hozzá, ezért olyan zenekarok között keresgélt, amelyek ezt a fajta stílust képviselik, így akadt rá Csík János és a Mezzo közös formációjára.

„Teljes egészében magánakció volt, és talán eléggé merész lépés egy ilyen rendezvényt szervezni, de bíztam benne, hogy az emberekben van erre a minőségre igény még akkor is, ha az érdeklődők 95 százaléka nem is volt vele tisztában, hogy a Mezzo egy Csík János által alapított másik zenekar, nem egyenlő a Csík zenekarral. Láttuk a közönség visszaigazolásából, hogy van rá igény, hiszen hatalmas sikert aratott a több jazz elemet tartalmazó, de népzenei motívumokon alapuló zene, amelyben megszólalt a népzenei hangszerek mellett például a gitár vagy a zongora is”

– mondta el az Új Szónak Szalai Máté, aki a jövőben is szívesen szervezne hasonló koncerteket, legalább évente egyszer.

Ennek a cikknek a címe nem más, mint a műsor vége felé elhangzott úgynevezett csujogatás egy sora, amely nagyszerűen összefoglalja a lényeget: a

szomszédos falvakban példát vehetnének a felsőszeliekről abban, hogyan kellene kulturális értékeket közvetíteni, támogatni a helyi kezdeményezéseket, tehetségeket, egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen zenei és kulturális közegben nőnek fel a gyerekek, hiszen a kicsi korukban látott példát viszik

tovább. Kikapcsolódni, szórakozni, feltöltődni mentem szombaton Felsőszelibe, és olyan élményben volt részem, amely hosszú időre ad lelki táplálékot. Olyat, amilyet csak a minőségi, érzelmeket kifejező és közvetítő zene tud adni.