A szerecsendió a Myristica fragrans nevű fa termése. Ez a fa örökzöld, és ültetés után 7 évvel hozza az első termését. Nagyjából 20 évesen éri el hozama teljét. A szerecsendiót trópusi területeken, elsősorban Indonéziában, Srí Lankán és Indiában termesztik. Hozzánk csak importálva jut el.

Számos gyógyhatása ismert: Európában főleg gyomorgörcsök ellen használták, sőt megpróbálták vele kezelni a pestist is. Kis mennyiségben jótékony hatása van a vérnyomásra.

Manapság a gyógyszeripar helyett inkább a kozmetikában hasznosítják: parfümök és illóolajok alapanyaga. A belőle nyert olaj például oldja a stresszt és javítja a szellemi képességeket.

Felénk a leggyakrabban édességek (mézeskalács, kekszek) fűszereként használják, meg forralt borba teszik. Remek azonban krumplis ételek ízesítésére, gazdagítanak vele kolbászt, gyakran alkalmazzák húsok fűszerezésére, s remek kiegészítője a zöldséges étkeknek is. Na és persze nem igazi a besamelmártás sem szerecsendió nélkül, sőt a tejszínes levesek, szószok is kiáltanak az ízéért.

Használatával nem szabad túlzásba esni. Általában már 1 csipet elég ahhoz, hogy érződjék az íze. Ha túl sokat fogyasztanánk belőle, akár hallucinogén hatásai is lehetnek. Szóval csak óvatosan!