Search by category:
Egyéb kategória

Hogyan beszélnek a hangyák, és miért a nőket küldik a háborúba?

Hogyan beszélnek a hangyák, és miért a nőket küldik a háborúba?

Gazdag József

2023. 06. 09., p – 08:51

A hangyák csodálatos világa. Könyvajánló.

A hangyák a rovarvilág urai? Szervezettebb társadalmat hoztak létre, mint az emberek? Ők voltak az első rabszolgatartók és az első földművesek is? Diktatúrában vagy demokráciában élnek? Hogyan kommunikálnak egymással? Tudnak-e hazudni? Mennyit alszanak? Eltemetik-e a halottaikat? Hogyan néz ki egy hangyakirálynő élete?

A hangyákkal foglalkozó biológust úgy nevezik: mürmekológus. Az ő szemében a Föld nevű bolygó felszíne nem más, mint hangyakolóniák bámulatos hálózata. Ilyen mürmekológus Csősz Sándor is, aki három éven át Madagaszkár szigetén kutatta a hangyákat. Közel 70 hangyafajnak ő a felfedezője. Mindent tud a hangyákról – és ezt a mindent hihetetlenül izgalmasan meséli el könyvében.

Kapjuk fel a traktort!

Tudták, hogy a hangyák feketének látják a pirosat? Vagy hogy egy hangya naponta 250-szer alszik, de az alvási szakasz egy percnyi csupán? Öt-hat perc ébrenlét, egy perc gyors szundi – így néz ki egy hangya élete.

S azt tudták, hogy saját tömegük sokszorosát képesek felemelni? Egy átlagos levélvágó hangya 100 milligramm súlyú levéldarabot is elcipel, ami saját testsúlyának az ötvenszerese! Akárha egy 80 kilós ember felkapna egy traktort, vagy felemelne egy 4 tonnás kisteherautót, és a hátán vinné a szervizbe.

Mint az emberek?

Mit látunk, ha repülőből nézünk alá? Településeket, útvonalakat, építményeket, felparcellázott földeket, mezőgazdaságot, állattartást. S mit látunk, ha megvizsgáljuk a hangyák világát? Nagyjából ugyanezt.

A hangyák is államokban élnek, milliós metropoliszokban. Lakóhelyükön van szellőzőnyílás, szabályozzák a klímát (a hangyabolyban senki se fázik), növényt termesztenek, haszonállatot tartanak (erről később), eltávolítják a hulladékot, az árvíz ellen gátakkal védekeznek, olykor elkeseredett harcot vívnak a szomszéd kolóniákkal, és néha elhurcolják rabszolgának a gyengébbeket. Mint az emberek.

Tenni a hazáért

A mürmekológusok szerint azonban nem lehet a hangyákat emberi tulajdonságokkal felruházni. Az emberek ugyanis – még ha egy közösség tagjai is – hiúk, individualisták, egymás vetélytársai.

A hangyáknál más a helyzet, nekik nincsenek személyes ambícióik. Nincs egójuk. Névtelenül élnek, névtelenül halnak meg. Náluk csak a kolónia számít. A hangyafészek minden tagja egyetlen szuperorganizmus része. Egyénileg a hangya nem túl okos. De a kolónia már az. A boly egésze intelligens lényként viselkedik.

„Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy te mit tehetsz a hazárdért” – mondta John F. Kennedy, és a hangyák pontosan így élnek. Bármelyik pillanatban készek feláldozni életüket a kolóniáért. Ha útra kelnek (mert az adott területen elfogyott az élelem), és vízfolyás keresztezi útjukat, néhányan azonnal a saját testükből képeznek hidat, hogy a kolónia többi tagja zavartalanul átkelhessen.

A hímek sorsa

A hangyák társadalmában csak a királynőnek van joga a szexuális élethez. De neki is csak egyetlen alkalommal, a nászrepülés során. Ilyenkor több hímmel is párosodik. A hangyahím élete egyetlen célt szolgál: ha eljön a nász ideje, kirepül a bolyból, és megtermékenyíti a királynőt. Tulajdonképpen egy repülő spermacsomag, semmi több. Miután leadta a spermát, holtan esik össze. Ennyi egy hím hangya élete.

Szex? Csak egyszer!

A királynő a nászrepülés idején több hímmel is párosodik, és annyi spermát gyűjt be, amennyit csak tud. Helyzete kiváltságosnak tűnhet, de az ő élete sem fenékig tejfel: a hangyakirálynő ekkor szexel először és utoljára. Napfényt se lát többé, mert biztonságos odúba költözik, s onnan már nem jön elő. Reggeltől estig petéket fog rakni. Az elraktározott spermáknak köszönhetően több millió utódot hoz létre a következő években. S bár ő lesz minden alattvalójának az anyja, nem ő irányítja a kolóniát, hanem saját lányai, a petékből kikelő dolgozók. A királynő szellemileg leépül, s már nem szólhat bele semmibe. Túl ostoba hozzá. Csak a peték lerakásával foglalkozik, semmi mással.

Az irányítást pedig a dolgozók veszik át. Ilyen értelemben a hangyakolónia nem monarchiára, hanem demokráciára hasonlít. A királynő sem igazi királynő, sokkal inkább egy peterakó gép.

Idős nők a háborúban

A hangyáknál is működik a munkamegosztás, akárcsak az embereknél, azzal a különbséggel, hogy a hangyák államait szinte kizárólag nők alkotják. Nők a dajkák, nők a dolgozók, nők a katonák is.

A fiatal nők a bolyban tesznek-vesznek, megtisztítják a járatokat, nevelik a lárvákat. A középkorúak feladata a táplálékszerzés, őket láthatjuk a boly környékén. A kockázatos felderítő-utakra vagy a szomszéd kolóniával vívott csatába az időseket küldik. Miért? Mert a fiatalok munkaerejére még évekig szükségük lesz, az idősek számára pedig ez egy lehetőség, hogy utoljára még tegyenek valami hasznosat a kolóniáért. Az emberek a fiatal, életerős férfiakat küldik a háborúba. A hangyák az idős nőket.

Érzem, amit mondasz!

Tegyük föl, hogy egy hangya táplálékszerző körútra indul, és talál egy hatalmas zsákmányt. Egymaga nem képes elcipelni a hangyabolyba. Mit csinál? Segítséget hív. De hogyan? Hangya-parfümmel.

A hangyák ugyanis egy feromonnak nevezett illatanyag segítségével kommunikálnak. Különböző koktélokat kevernek ki a mirigyeikben. „Riadó”, „támadás”, „tudom, hol van az étel”, „a te kolóniádhoz tartozom”, „ez a mi területünk” – a hangyák beszéde ilyen közlésekből áll. Mindegyiket más illattal közlik. Nem hazudnak, nem mérlegelnek, hanem beidegződéseik alapján, ösztönből reagálnak.

A hangyabolyban sötétség honol, de tele van szagokkal. Honnan tudja a hangya, hogy melyik szól neki? Ugyanúgy, ahogy mi, emberek tudjuk egy zsúfolt buszon, hogy melyik hang szól nekünk, a háttérben zsongó beszédre pedig nem reagálunk.

A hangya és a tetű

A Homo sapiens nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt tért át a vadászó-gyűjtögető életformáról a földművelésre és az állattenyésztésre, miután felismerte, hogy így több szájat tud etetni. A hangyák már több millió évvel korábban rájöttek erre. Ezért háziasították a levéltetveket. Nagyon szeretik ugyanis a levéltetvek által ürített ragacsot, a finom, édes mézharmatot. Ez az együttélés mindkét félnek előnyös: levéltetű ellátja élelemmel a hangyát, cserébe a hangya megvédi a levéltetűt, elkergeti annak természetes ellenségeit, nagy esőzések idején pedig bemenekíti a levéltetűt a hangyabolyba. Win-win.

A hangya és a gomba

De nemcsak háziállatot tartanak a hangyák, egyes fajok gombatermesztéssel is foglalkoznak, méghozzá nagyüzemi méretekben. A levélvágó hangyák gombatelepeket gondoznak a boly mélyén, speciális üregekben. Életüket azzal töltik, hogy megfelelő táptalajt biztosítanak a gombáknak (összerágott leveleket és mindenféle növénydarabkákat hordanak oda), cserébe ezek a gombatelepek biztosítják a hangyakolónia számára az élelmet.

A hét mesterlövész

Ismerik A hét mesterlövész című filmet? Egy gátlástalan bűnözőkből álló banda rendszeresen kirabol egy falut, míg végül a sanyargatott parasztok megelégelik a zaklatást, és felbérelnek néhány pisztolyhőst. Azok beköltöznek a faluba, ahol etetik-itatják őket, semmi dolguk, egészen addig, amíg újra föl nem bukkannak a banditák – a pisztolyhősök pedig akcióba lépnek, és megvédik a falut.

Ugyanezt látjuk a selyemhangya (Sericomyrmex) egyik nemzetségénél is. Békésen élnek, gombát termesztenek, de állandóan beront hozzájuk az útonállóhangya (Gnamptogenys hartmani), s olyankor kő kövön nem marad. A selyemhangyák megtanulták, hogy jobban teszik, ha felbérelnek (etetnek-itatnak) néhány csibészhangyát (Megalomyrmex symmetochus). Azoknak nem kell dolgozniuk, henyélhetnek naphosszat, de egy következő támadásnál ők szállnak szembe a betolakodókkal, és profi zsoldosokként megvédik a fészket.

Hősi halál

A hangya fegyvere a fullánk. Amelyiknek nincs fullánkja (mint a vöröshangyának), az a méregmirigyében hangyasavat termel, és azt fecskendezi ki. Az indonéziai szigetvilágban őshonos a robbanó kapushangya (Colobopsis saundersi), amely a harc során, ha a fészket támadás éri, kilátástalan helyzetben öngyilkos robbantást hajt végre: szétfeszíti saját potrohát, mirigytasakja felrobban, s a mérgező váladék beteríti a támadót. A kapushangya is elpusztul, de vele pusztul a betolakodó is. Hősi halál.

Ki maradjon életben?

Vannak hangyafajok, amelyek segítséget nyújtanak a harcban megsérült társaiknak, s úgy viselkednek, mint a szanitécek a háborúban, visszaszállítják a bolyba a sebesülteket, csak a menthetetleneket hagyják a csatatéren. Ez azonban nem romantikus, önzetlen aktus, a hangyák ilyenkor is érzelemmentes költség-haszon számítást végeznek. A kérdés mindig az, megéri-e a kolóniának valamely sebesült megmentése. Ha egy hangya csak egy-két lábát veszítette el, akkor a jövőben még hasznos lehet, ezért megmentik. Ha már három-négy lába hiányzik (a hatból), akkor valószínűleg nem fog felépülni, ergó nem érdemes energiát fektetni a megmentésébe, ott kell hagyni. Semmi érzelem, csak a jéghideg kalkuláció. A közgazdaságtanban ezt befektetés-optimalizálásnak nevezik.

Vigyázat, zombik!

Nem könnyű megállapítani, hogy egy hangya beteg-e, hiszen akkor is jön-megy, és teszi a dolgát, ha hiányzik egy lába. Vannak azonban horrortörténetek is: ilyen az, amikor parazita kerül a hangyába, és akarat nélküli zombivá változtatja a gazdaállatot. Ártalmatlannak tűnő helyzet: gombaspóra jut az indokínai kapushangyára (Colobopsis leonardi). Mi történik? A gombafonal behatol a testbe, átveszi az ellenőrzést az idegrendszer fölött, és kénye-kedve szerint irányítja a hangyát.

Szomszédunk, a fáraó

Mi leggyakrabban a fáraóhangyával (Monomorium pharaonis) találkozhatunk. Ha felbukkan a szomszédban, biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb hozzánk is bemasírozik. A legkisebb repedésekbe is befér, ételmaradékot gyűjt, s a cukros víztől a nyers májig mindent megeszik. Az élelemlelőhelyeket megjelöli, és időről időre csoportosan visszatér szétnézni, akad-e valami potyafalat.

Vagy: ott a légy, amely a levélvágó hangyák torába rakja a petéit. A hangyák cipekednek, nem tudnak védekezni. Pedig ha tudnák, mi vár rájuk… A kikelt légylárva ugyanis a hangya fejébe vándorol, és ott falatozni kezd, belülről eszi meg a gazdatestet. Két hét elteltével a hangya agyából olyan kevés marad, hogy a szerencsétlenül járt levélvágó hangya elveszíti a tájékozódási képességét, zombiként kóvályog ide-oda, mígnem végül leesik a feje, benne a bebábozódott lárvával, amelyből idővel kikel egy új légy.

A hangya halála

Ha egy hangya meghal, nem maradhat a fészekben, mert az oszlásnak induló tetem a kórokozók melegágya lenne. A hangyák pragmatikusak, ezért a holttestet egy távoli helyre viszik, és ott a szemétlerakóba dobják. A hangya mindenevő, egy másik hangyafaj elhullott egyedeit is megeszi, ínséges időkben a saját lárváit is – elhullott társait azonban soha.

Hódító hangyák

Spanyolország a spanyoloké? Franciaország a franciáké? Ó, nem. Mára a spanyol és a francia partvidék nagy része az argentin gyötrőhangyáé (Linepithema humile), amely több ezer kilométeres partvidéken uralja az ökoszisztémát. A 19. század végén érkezett Európába, s mivel kis méretű, nem tűnt fenyegetésnek az őshonos hangyákra nézve. Aztán kiderült, hogy van egy óriási előnye: kolóniái sokkal gyorsabban kutatják fel a táplálékot, mint a riválisok. Mire egy másik faj felfedezi, hogy valahol élelemforrás van, addigra az argentin gyötrőhangyák nemcsak felfalták az egész készletet, hanem már a lakoma utáni afterpartyt is megtartották.

A lusta hangya

A hangya szorgalmasan gyűjtöget, ezért túléli az ínséges időket is, míg a tücsök csak a jelennek él, jövője bizonytalan – röviden így foglalható össze La Fontaine klasszikus meséje, A tücsök és a hangya. Nem csoda, hogy külön szavunk is van a lankadatlanul végzett munkára: hangyaszorgalom.

Mese habbal, mondanák a mürmekológusok. Vannak ugyanis rém lusta hangyák is. Az amerikai kéreghangya (Temnothorax minutissimus) például annyira rest, hogy egyáltalán nem dolgozik, másokra van szüksége, akik elvégzik helyette a melót. A munkakerülő hangyák között említhető a turáni gyepihangya (Tetramorium schneideri) is, amelyet Robert Stumper luxemburgi kutató – a luxemburgi futballválogatott egykori kapusa! – fedezett fel.

A fajok eredete című könyvében már Charles Darwin is leírt egy hangyafajt, amelynél az urak annyira megszokták a basáskodást, hogy rabszolgáik nélkül már enni sem képesek. Kísérletek igazolták, hogy ha eltávolítjuk mellőlük a rabszolgákat, akkor hiába tesszük eléjük a táplálékot, éhen halnak – mert megszokták, hogy rabszolgáik etetik őket.

Epilógus

Ki adaptálódott jobban ehhez a világhoz, a hangya vagy az ember? Lássuk csak: az emlősöknek 6500 fajuk van, a hangyáknak 16 ezer. Hány ember él a Földön? 8 milliárd. S mennyi hangya? Nem tudjuk, csak becslések vannak. Egyes kutatók szerint ezer billió. A hangyák itt élnek a dinoszauruszok óta. Mindenütt jelen vannak, a sivatagokban és a hegyvidékeken is. Ők a mikrokozmosz urai.

Read More

Post Comment