Már reggel 7 órától munkálkodtak a hívek az új templomban és környékén, vágott virágdíszeket helyeztek el az előterekben, selyemvirágokat a padok végén. Tudták, hogy az ünneplő tömeg biztosan nem fér majd el az épületben, így padokat helyeztek el a templomtéren, mely fölé sátrakat emeltek, hogy az erős napsütés vagy az eső ne zavarja az ott lévőket. Az avatás végeztével ugyan jócskán nekieredt az eső, ami még pár perc közös együttlétre kényszerítette a jelenlévőket, ám a mosoly mégis letörölhetetlen volt az új templomot ünneplő arcokról.

A templomavatással egybekötött istentiszteleten jelen volt Fenes Iván Bős polgármestere, Mészáros Árpád alpolgármester, Oros Csaba helyi református lelkész, Porubán Ferenc főgondnok, Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja; Lévai Attila dékánhelyettes; Géresi Róbert püspök, Soltész Miklós államtitkár, valamint Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete; Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja; Czimbalmosné Molnár Éva, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetője; Berényi József, Nagyszombat megye alispánja; Forró Krisztián, a Szövetség párt elnöke; Rákos Lóránt egyetemes lelkészi főjegyző; Fazekas László emeritus püspök; Görözdi Miklós esperes; Molnár Sándor zsinati főtanácsos és Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok; Mező István, a Jászeberényi Református Egyházközség lelkipásztora, valamint Kohn Zsolt Mihály úr, a Tótvázsonyi Református Egyházközség lelkipásztora.

„Nem volt itt református templom, most pedig van. Ha a szentírás tanulságtételét vesszük alapul, akkor érezhetjük mindannyian, hogy Isten teremtő valóságával találkozunk egy ilyen pillanatban”

– mondta beszédében Géresi Róbert püspök, aki a közösség és Isten teremtő erejéről értekezett.

Megalapulásuk

1993-ban, amikor ifj. Görözdi Miklós szolgálatát töltötte az idősek otthonában, megfogalmazódott a közösségben, hogy a bősi reformátusokat össze kellene gyűjteni, így hát istentiszteletet hirdettek a kultúrházban, a helyi községházán.

„Én magam 1995-től kezdtem a szolgálatot. Egy jelentős dátum 1997. november 23, amikor Mikó Jenő vezette a közgyűlést, és ahol megalakult a Bősi Református Leányegyházközség”

– mondta el visszaemlékezésében Oros Csaba, bősi református lelkész. A közgyűlés akkor kimondta, hogy a dunaszerdahelyi református anyaegyházhoz fognak tartozni és az igehirdetés nyelve a magyar lesz. Az istentiszteletek a mozi termében, később pedig a Csemadok székházában folytatódtak. 

Sokáig kutattak

Mertek nagyot álmodni és miután tisztázódott az akkor még bizonytalan földterület sorsa, amelyet a református közösségnek szántak, 2017-től megkezdték a környékbeli, 30-40 évvel ezelőtt épült református templomok felkutatását.

„Egész nap mentünk és néztük a templomok külsejét és belsejét. Ötleteinket összegyűjtöttük és egyeztettük, a sok gondolat végül egy akarattá vált”

– mondta a lelkész. Több mint négy évnyi kutató- és alkotómunka eredménye a mai épület kinézete. A bősi református templom építésére a Szlovákiai Református Egyház közreműködésével a Magyarországról folyósított támogatás csaknem 280 000 euró volt, a telek 29 000 euróba került. Önrészük 114 000 euró volt, mely összeg támogatásokból, a város önkormányzatának, vállalkozók, magánemberek felajánlásaiból gyűlt össze. A belső tér különlegessége, hogy az épületben elhelyezett padokat a jászberényi egyházközség adományozta a bősi közösségnek, melyek már felújított állapotban állnak a hívek rendelkezésére.

Megható pillanatok

Oros Csaba köszöntésében nem feledkezett meg feleségéről, Oros Mártáról sem. Elcsukló hangon, meghatottan köszönte meg az ő és családja segítségét és türelmét, melyet a feszített tempójú munka során tanúsítottak. Az ünnepi istentiszteleten fellépett az alistáli Te Deum Laudamus kamarakórus Oros Márta karnagy vezetésével, valamint a bősi református közösség ifjúsági kórusa is.

„Mi Alistálon lakunk, innen jár a férjem Bősre. Én az alistáli református gyülekezet kántora vagyok. Ott már a 80-as évektől van kórus, 2007-ben alakultunk újjá ebben a mai formában. A bősi református templom alapkőletételénél is itt voltunk”

– mondta el Oros Márta, Oros Csaba felesége.

„Mi közösen tesszük, amit tudunk, Krisztus szolgálatában. Életünk fő céljaiban, közös céljainkban mindig támogattuk egymást akár a kórusról vagy az alistáli vagy a bősi gyülekezetről volt szó. Nem volt könnyű ez az út, a templomépítés rengeteg plusz feladatot rótt ránk a hétköznapokban és a mindennapi feladatok mellett ez nem volt egyszerű. De kaptunk hozzá erőt az Úrtól”

– tette hozzá hálásan.