Manga János szülői házánál 1992-ben avatták fel először az emléktáblát Csáky Károly etnográfus kezdeményezésére. Méltó emléket szerettek volna állítani annak a néprajzkutatónak, aki fiatal korában már népdalokat gyűjtött az Ipoly mentén. Manga János pályafutásának kezdetén falvakban tanított, majd Érsekújváron. 1941-től dolgozott a budapesti Néprajzi Múzeumban, 1949-től pedig a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója lett. 1960-ban a Népművelési Intézet vezetőjévé vált, azután pedig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának főmunkatársa lett nyugdíjazásáig. Szakértője volt az Ipolymentének és a Garammentének, a Zoborvidéknek és a Mátyusföldnek. Többször foglalkozott a magyar–szlovák kapcsolattal is, halála előtt két évvel jelent meg írása a szlovák etnikai közösségekről Magyarországon „Slovenské etnické skupiny v Maďarsku” címmel.

Az évek múlásával a családi háznál tulajdonosváltás történt és a felújításokat követően az új tulaj nem engedte visszahelyezni az emléktáblát. Nem sokkal később megalakult egy kulturális és történelmi emlékeket, valamint a védett sírokat gondozó bizottság a városban, akik folyamatosan foglalkoztak az üggyel. Az évek alatt végül sikerült megegyezésre jutni arról, hogy a ház elé egy szikla mintájú emlékmű kerüljön elhelyezésre az emléktáblával.

Az újraavatási ünnepséget születésének évfordulójára tervezték. A programsorozat a délutáni órákban vette kezdetét és Manga János népdal gyűjteményéből a Sendergő Néptánccsoport lányai adtak elő dalválogatást. Ezt követően Ipolyság város részéről Nagy Tímea alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket, Honti Múzeum És Galéria nevében pedig Pálinkás Tibor tartott beszédet. A koszorúzáson a különböző szervezetek mellett jelen volt Manga János fia a feleségével és gyermekükkel. Zárásként a pereszlényi kultúrházban Dr. Hála József néprajztudós és Ipolyság város díszpolgára tartott előadást „Adatok a fiatal Manga János munkásságához” címmel.