Kik voltak a testőrei?

Hont és Pázmány német lovagok (egy testvérpár), akik Svábföldről érkeztek hozzánk a 990-es években. Érkezésük körülményei nem teljesen tisztázottak. Egyes források szerint II. Ottó német császár küldte őket Szicíliába, hogy a szaracénok ellen harcoljanak, de István (akkor még Vajk) apja, Géza fejedelem visszatartotta őket. Más kútfők szerint a két lovag a bajor udvarból érkezett, István felesége, Gizella kíséretének részeként. Ők övezték fel a bényi földsáncok mellett a Garam folyóban karddal a fiatal Istvánt, nagykorúsága jeléül. Ami biztos, hogy a Koppány elleni csatában a két lovag már István szűk testőrségét alkotta, később pedig utódaikból lett a Hontpázmány nemzetség, amely az egyik legbefolyásosabb nemesi rokonság volt Magyarországon a középkorban, a tőlük leszármazott famíliák (például a Forgách család) pedig a későbbi évszázadokban is.

Fordítva építette országát?

A középkorban az uralkodói címre pályázó (vagy azt megörökölt) fejedelmek vagy törzsfők leggyakrabban úgy kerültek egy-egy államalakulat élére, hogy saját területeik mellé újakat foglaltak, az egyesített részek feletti hatalmukat pedig uralkodói címmel erősítették meg. István esetében ez fordítva történt. Először királyi címet szerzett, majd hozzálátott országa egyesítéséhez. A trónra igényt tartó Koppányt még fejedelemként győzte le 997-ben. Az ország egyesítésének folyamata több mint húsz évig tartott, a Maros-vidék ura, Ajtony által ellenőrzött területekre Istvánnak csak az 1020-as évek derekán sikerült kiterjesztenie a királyi hatalmat.

Büntetésből levágatta az emberek haját

I. István király törvénykönyve részletesen értekezik arról, milyen büntetés járt azoknak, akik bizonyos szabályokat megszegtek. Vasárnap például mindenkinek misére kellett mennie, kivéve azoknak, akik otthon a tüzet őrizték. Aki a misét kihagyta, rangja szerint különböző büntetésekre számíthatott, ezek egyike volt a hajvágás. Ez még a legenyhébb büntetési forma volt, hiszen a korbácsolás vagy vesszőzés mellett a csonkítások is részét képezték az akkori büntetőjognak. A boszorkányság miatt elítélt személynek például böjtöt írtak elő, és okítást kapott az egyházi személytől, hogy hite ismét megerősödjék. Hogy ennek látható jele is legyen, a templom forró kulcsának nyomát kereszt alakban a bőrébe égették, mégpedig a homlokán, a mellén és a vállai közt.

Özvegyének menekülnie kellett

Riválisait legyőzte, az állam és az egyházszervezet kiépítését megkezdte, és jutott neki uralkodóként negyven év. I. István páratlanul sikeresnek mondható királyi pályáját mégis megtörte valami, mégpedig fiának, Imre hercegnek az 1031-ben váratlanul bekövetkezett halála. Ő maga 1038-ban halt meg, felesége, Gizella azonban tizenhat évvel túlélte őt. István halála után zavaros évek következtek, Gizella összetűzésbe került az új királlyal, Orseolo Péterrel, aki megfosztotta javaitól, és házi őrizetben tartotta az özvegy királynét. Annak végül sikerült megszöknie, visszatért szülőföldjére, Bajorországba, ahol egy kolostorban élte le utolsó éveit.

Zsolnai templomában naponta miséznek

Zsolna legrégebbi épületének tartják azt a templomot, amelyet a 13. század elején építettek késő román stílusban, és Szent István király tiszteletére szentelték. Később egy reneszánsz kápolnát is emeltek a szomszédságában, ez szintén ma is áll. Bár a jezsuiták a 18. században a templomot barokk stílusban építették át, ma is láthatóak a belső falain az eredeti Árpád-kori freskók, és megvan a kőfal is, amellyel a 17. században körbekerítették. A Szentistvánpatak városrészben található templomban jelenleg is naponta tartanak miséket, érdemes meglátogatni (Závodská cesta 2945).