Legutóbb májusban, az előző szezon vége előtt pár fordulóval beszélgettünk, amikor csapatával a feljutásért harcolt, de végül az osztályozóban lemaradt a Bundesligáról. Nagy volt a csalódottság?

Tavaly egyértelműen a feljutás volt a Hamburg célja a másodosztályban. Ez nem sikerült, pedig csak egyetlen lépésre voltunk a felkerüléstől… Az utolsó forduló igazán drámai volt. Megnyertük a magunk mérkőzését és már azt hittük, hogy feljutottunk, mert a velünk egyidőben játszó Heidenheim a 90. perc után is vesztésre állt, és két gólt kellett rúgnia ahhoz, hogy visszaelőzzön. Végül sikerült nekik, így ők jutottak fel. Dráma volt a javából, és nehéz volt elviselni, de végső soron nem is az utolsó forduló volt a sorsdöntő, hanem az, hogy korábban nagyon sok pontot vesztettünk olyan meccseken, amelyeket meg kellett volna nyernünk.

Az osztályozón keresztül még mindig elérhető volt a Bundesliga a Hamburgnak, de ott a Stuttgart elleni két meccs rosszul sikerült (0:3, 1:3).

Ilyen dráma után bekerülni az osztályozóba, és ott szembenézni egy olyan erős csapattal, mint a Stuttgart, nem volt egyszerű. Azon a két meccsen sérülés miatt nem játszottam. Az ellenfél volt a párharc egyértelmű esélyese, és azt lehet mondani, hogy a továbbjutás már az első találkozón eldőlt.

A sérülése miatt a nyári felkészülés nagy részét kihagyta. Hogyan telt ez az időszak?

Az osztályozó visszavágója után volt két hét szabadságom, hazautaztunk Doborgazra, de a sérülésem miatt mindennap járnom kellett kezelésre és edzésekre is. Szuper volt, Szabó Ottóékhoz jártam rehabilitációra Dunaszerdahelyre, miközben ő folyamatosan konzultált a klubommal. Nagyon sokat köszönhetek nekik, minden úgy alakult a felépülésem során, ahogy elterveztük. Aztán visszatértem Hamburgba, pár nappal később pedig már el is kezdhettem a futóedzéseket, végül pedig csatlakoztam a csapathoz. Nagyon örültem annak, hogy a felkészülés utolsó meccsén, a Glasgow Rangers ellen már játszhattam negyvenöt percet. Jól éreztem magam a pályán, fontos volt számomra megtapasztalni, hogy minden rendben, és így az első bajnokira már százszázalékos állapotba kerültem.

Két gól és egy gólpassz a Schalke ellen, gól és gólpassz a Karlsruhe ellen, majd győztes gól a Német Kupa első fordulójában, a 117. percben. Ez tényleg százszázalékosan hangzik.

Fura érzés volt elkezdeni a felkészülést abban a tudatban, hogy a másodosztályban maradtunk, hiszen mindannyian a Bundesligába vágytunk. De a futballban mindig történnek negatív dolgok. Ilyenkor fel kell állni a padlóról, és folytatni a munkát. Örülök, hogy így alakulnak a dolgaim. Nagyon sokat dolgoztam érte a nyáron, otthon és itt is. Azt tudni kell, hogy ha sérült vagy, akkor igazából kétszer annyit edzel, mint a csapat. Napi két-három edzésem volt. A futballban is mondani szokás, hogy visszakapod azt, amit beletettél. Úgy érzem, most megtérül a kemény munka, mert tényleg nagyon jó formában vagyok, jönnek a gólok, méghozzá fontos gólok, hiszen meccseket döntöttem el. Nem elégszem meg ezzel, hiszem, hogy még többre vagyok képes.

A Rot-Weiss Essen ellen 4:3-ra megnyert kupameccsen a 117. percben szerezte a győztes gólt. Volt katarzis?

A továbbjutás és a gól mellett az is egy pozitívum, hogy a 120 percet végig tudtam játszani. Ilyen talán még nem is volt a karrierem során, de ez nem fura, hiszen most fizikálisan és mentálisan is nagyon jól érzem magam. Nagyon örültem a győztes gólnak, valamint hogy sikerült elkerülni a büntetőpárbajt, ahol ugye már bármi megtörténhet. Bár egy harmadik ligás csapat ellen játszottunk, nagyra értékeljük a győzelmet. A Német Kupában senki sem mehet biztosra, másnap az élvonalbeli Darmstadt 3:0-ra kikapott egy negyedosztályú csapattól…

A csapat magja és az edző is megmaradt Hamburgban. Változatlanul a feljutás a cél?

Pár játékos jött, de lényegében megmaradt a csapat magja. Egyértelműen a feljutás a célunk, és a kupában is szeretnénk minél tovább jutni.

Az első lépés az úton biztató volt, a szintén feljutásra pályázó Schalkét sikerült 5:3-ra legyőzni.

Ez a győzelem is csak három pontot ért, de az első meccs mindig nagyon fontos. Nagy sikert arattunk egy óriási klub felett, amelyet mindenki favorizál ebben a szezonban. Ez plusz erőt ad nekünk. 57 ezer néző előtt, fantasztikus hangulatban játszottunk, öt gólt lőttünk nekik, én kétszer betaláltam, ami óriási élmény volt. Ez egy olyan meccs, amit sohasem fogok elfelejteni.

Hamarosan a szlovák válogatottban is jelenése lesz, a szeptemberi Eb-selejtezők során Portugália és Liechtenstein vár a csapatra. Ilyen formában a kerettagságot biztosra veheti, valószínűleg most már a kezdőcsapatba kerülés a célja, igaz?

Amióta Francesco Calzona irányítja a csapatot, úgy érzem, a kerettagság nem is kérdés. Bízik bennem, amit nagyra értékelek. Nagyon várom a következő meccseket. Csábító belegondolni, hogy Portugália ellen világsztárokkal szemben játszhatok. Cristiano Ronaldo kiskorom óta óriási kedvencem. Remélem, hogy azon a meccsen majd mindketten pályára lépünk.