Olvasom az újságot, hallgatom a rádiót, nézem a televíziót, s azt állapítom meg, hogy követhetetlenül szaporodik a politikai formációk választási preferenciáit elemző felmérések száma. Az eredmények mindenkire másképp hatnak, de ha a választási valóság közel lesz ezekhez a sokat látott, hallott számokhoz, akkor az ország jövőjét nézve nem sok örömre adnak okot azoknak, akik nyugodtabb és igazságosabb folytatásra várnak.

Aki Szlovákiában él, és nem közömbös számára a társadalom működése, illetve annak mindenkori állapota, az láthatja és tudhatja, mi történt és történik itt, ebben az országban a rendszerváltás óta. Az nem kétséges, hogy polgári demokratikus jogállamot építünk, amit 1989 novemberétől akartunk és akarunk. Most az a veszély fenyeget, hogy nem haladunk tovább a megkezdett úton, hanem érthetetlenül száznyolcvan fokos fordulatot veszünk, és megindulunk teljesen ellenkező irányba, azaz visszafelé. Hogy ez a veszély létezik, azt tökéletesen bizonyítják a 2006-os választástól eltelt időszak történései. Tudjuk, kik vezettek és mit csináltak. Iveta Radičová másfél éves kormányzásán kívül végig olyan volt a végrehajtó hatalom, hogy az alaptörvénytől kezdve az ország jogrendjét lábbal tiporva működött, azt csinált, amit akart. Minden következmény és jogi elégtétel nélkül. A szeptemberi előre hozott választáson azt kellene elérnünk, hogy ez ne folytatódjon, természetesen beleértve Matovič méltatlan politikai tevékenységét is. Ehhez az kell, hogy a választásra jogosultak a lehető legnagyobb számban menjenek el szavazni, és ne szavazzanak bizalmat azoknak, akik 2006-tól olyan állapotba juttatták az országot, amilyenben most van. Ez csak akkor fog megváltozni az előre hozott választás után, ha azoknak adjuk bizalmunkat, akik az esélyegyenlőség és a demokratikus jogállam útján akarják irányítani az országot.

Mi, szlovákiai magyarok 2010-től, egymás után immár negyedszer, ismét megkaptuk a leckét a szlovákiai magyar politikai elitünktől, amely nem tett eleget a szlovákiai magyarok azon elvárásának, hogy egy politikai pártba tömörülve, egy százötvenes választási listával induljanak az előre hozott választáson. Szombaton, a már régen érzékelhető és nyilvánvaló politikai összefogás nélkül mégis próbáljuk meg parlamentbe juttatni az arra felkészült képviselőjelöltjeinket, amire már 13 éve várunk! Ha sikerül, az a csodával lesz egyenlő. Ha nem sikerül, annak egyetlen oka lesz: hogy összefogás helyett megint széthúztunk.