A matematikus és korábbi MTA-elnök Lovász László a Selye János Gimnáziumban adott elő a matematika világáról (erről hamarosan bővebb összefoglalót közlünk majd). Az egyik diák arról kérdezte, mit jelent Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja a magyar tudomány számára.

„Mindketten olyan témákon dolgoznak, amelyek abszolút nemzetköziek. Krausz Ferencnek mindig is elég szoros kapcsolata volt a magyarországi fizikusokkal – Karikó Katalinnak [korábban] talán kevesebb, de mostanában neki is több van.

A világban nyilvánvalóan jelentősen javítja egy ilyen esemény a magyar tudományról alkotott képet. Ez informálisan, de oda vezet, hogy fiatal magyar kutatók esetleg kicsit könnyebben kapnak meghívást, ösztöndíjat külföldre – vagy ami egyre fontosabb, hogy a külföldiek szívesebben kötnek együttműködést magyar műhelyekkel”

– fejtette ki Lovász.

Ezen felül úgy látja, a két kiváló szakember életpályája arra is példa, hogy az egyetemi tanulmányokat érdemes itthon befejezni: „Mindketten Magyarországon végezték a tanulmányaikat, ami azt jelenti, hogy itt tanulni nem jelent hátrányt. Ezt én is alátámasztom, s el szeretném mondani, hogy amit én itthon az egyetemen tanultam, az mindig legalább annyi volt, sőt néha határozottan úgy éreztem, hogy több, mint amit a Németországban vagy Amerikában tanuló kortársaim tudtak. Ez is egy fontos dolog, hogy jó lenne, ha fiatal magyarok mondjuk az alapképzést Magyarországon végeznék el. Vagy hát itt, a Szlovákiában élők választhatnak Magyarország, Csehország és Szlovákia között.

Tehát mindenképpen valahol itt, a szülőföldjük közelében végezzék el az egyetemi tanulmányaikat, mert akkor megismerik az itteni, tudománnyal foglalkozó embereket, akik tanítják őket. Ez azt jelenti, hogy egy sokkal mélyebb kapcsolat alakul ki köztük, ami nekünk, egy kis népnek, nagyon fontos.”