Robert Fico szeptember végéig gyakran hangoztatta, hogy bosszú nélkül, kizárólag törvényes eszközökkel fogják felelősségre vonni a bűnüldöző, valamint az igazságszolgáltató szervek különböző szintű vezetői közül azokat, akik szerinte visszaéltek hivatali jogköreikkel, főleg az addigi ellenzékiekkel szemben. Ígérgetéseiknek a fele sem vált valóra. Matúš Šutaj Eštok újdonsült belügyminiszter ugyan a hatályos jogszabályokra hivatkozott, de az arckifejezése és hanghordozása érzékelhetően bosszút és hatalomélvezetet sugárzott, amikor bejelentette Hamran István országos rendőrfőkapitány azonnali menesztését. Akkor is így viselkedett, amikor szolgálaton kívül helyezte azokat a rendőrtiszteket, akik állítólag tanúvallomásokat hamisítottak meg. „Az én szótáram nem ismeri a bosszú kifejezést. Nincs ilyen tulajdonságom” – vigyorgott szinte kéjesen a kamerákba a belügyi tárca vezetője. Pedig csak ezzel a jellemtelenséggel magyarázható a volt rendőrfőnök megaláztatása, holott ő már hetekkel ezelőtt közölte, hogy október végén távozik a rendőrség kötelékéből. Ennek ellenére a világhálón már csak „tisztogatónak” minősített miniszter három nappal hamarabb nemcsak leváltotta őt, hanem erre a rövid időre a Poprádi Járási Rendőrkapitányság egyik körzetében kellett jelentkeznie. Hamran azonban betegállományba került. Nem kizárt, hogy a belügyminiszter bosszúvágya nem lohad le, s igyekszik majd elérni Hamran szolgálati nyugdíjának megnyirbálását. A felfüggesztett nyomozók eddigi bérét azonnal jócskán csökkentette, holott nem biztos, hogy törvényesen járt el, hiszen az egyik hatályos jogszabály szerint ők védett személyek, akiket csupán jogerős bírósági döntés alapján távolíthatnak el jelenlegi munkahelyükről.

A rendőrség belső ellenőrző alakulatának új vezetője sem tétlenkedett. Beleegyezése nélkül beosztottjai aligha merték volna a lakóhelyén megalázni kollégájukat. Branislav Zurian így állt bosszút Ladislav Kotekon, aki két éve kommandósként ott volt, amikor betörték Zurian lakásának bejárati ajtaját, ami ugyancsak törvényellenes cselekedet volt. Ráadásul akkor az előállítandó személynek csak a kisfia tartózkodott odahaza.

Tüsténkedik Erik Tomáš szociális ügyekkel foglalkozó miniszter is. Ő törvénymódosítással büntetné a civil szervezeteket, méghozzá úgy, hogy a polgárok az adójuk két százalékát nemcsak nekik ajánlhatnák fel, hanem így támogathatnák nyugdíjas szüleiket is. Borítékolható, hogy emiatt a polgári társulások kevesebb bevételhez jutnának. Állítólag emiatt az állam kárpótolná őket – persze csak azokat, amelyek a tárcavezető szerint „nemes feladatokat látnak el”. A kormány bírálatát nyilván nem sorolnák ide.

Elképzelni is rossz, hogy megyei vagy járási szinten milyen könyöklésekre, bosszúból forralt leváltásokra kerülhet sor. Nem mentegetem a leváltott vagy a rövidesen hasonló sorsra jutó vezetőket, mert közülük sem mindenki makulátlan. Ám korrupció miatt már több mint negyven jogerősen elítélt személy került börtönbe, továbbá a sok gyanúsított esete igazolja, hogy Fico és részben Pellegrini regnálása alatt Szlovákia „a mi embereink” számára valóságos földi Paradicsom volt. Ők és cimboráik ismét rossz útra tévednének, ha így folytatnák.

Elszomorító tény, hogy az új kormánykoalíció két héten belül negatív csúcsot állított fel. Még nem is szavaztak bizalmat a parlamentben ennek a szövetségnek, de az ellenzékiek már bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a belügyminiszter ellen. Ugyancsak menesztenék házelnökhelyettesi tisztségéből a primitív provokációval kérkedő Ľuboš Blahát. Eközben államháztartásunk állapota egyre aggasztóbb.