Miután Rian Johnson a Tőrbe ejtve-filmekkel új életet lehelt a whodunit krimibe, és úgy rendezett nagyon is 21. századi Agatha Christie-filmeket, hogy nem az írónő műveit adaptálta, most a műfaj egy másik területére tévedt. A streamingen erősen visszaszorult az egy epizód/egy ügy típusú krimimesélés, a tévében pedig az NCIS és különféle mutációi majdhogynem egyeduralkodóvá váltak a témában. Ezért is szuper hír, hogy Johnson a régi tévés krimik visszahozásában gondolkodott, és le sem tagadhatná (nem is akarja), hogy elsősorban a Columbo jelentette számára az ihletet. A Poker Face felépítése is felettébb hasonló.

Minden epizód azzal indít, hogy végignézhetünk egy gyilkosságot, mégpedig a tettes szemszögéből, így egyáltalán nem titok, ki a hunyó. Aztán érkezik hősünk, Charlie Cale (a szerepre született Natasha Lyonne megformálásában), aki csodás képességének hála – azonnal megérzi, ha valaki hazudik a környezetében – az epizód végére lebuktatja az elkövetőt. A legfőbb különbség a Columbo-epizódokhoz képest az, hogy Cale nem rendőr, csak afféle jó humorú, empatikus, az embereket szerető csavargó. Pontosabban nem csavarog, inkább menekül. Miután rálépett egy vegasi nagyfiú tyúkszemére, sehol nincs biztonságban, ezért úgy próbál életben maradni, hogy állandóan utazik szerte Amerikában, és mindenhol alkalmi munkákat vállal. Ha kell, egy zenekar pólóit és CD-it árulja a koncerteken, ha kell, pincérkedik, ha meg arra van szükség, akkor beáll egy idősek otthonába segítőnek.

Ez a szerkezet lehetőséget kínál arra, hogy minden egyes epizód teljesen új környezetben, új közegben játszódjon, amit a SkyShowtime-on látható Poker Face ki is használ: a sorozat egyik legfőbb vonzereje, hogy minden rész egy saját kis mikrokozmosz, és hoz magával némi jóleső frissességet. Az pedig már csak hab a tortán, hogy utólag mindig kiderül, Charlie Cale végig a gyilkosság közelében ügyködött, csak a bevezető szakaszban őt még nem mutatták. Persze bele lehetne kötni abba, mennyire irreális az, hogy egy Amerika-szerte utazgató középkorú nő körül folyton meggyilkolnak valakit, de a sorozat van annyira sodró lendületű és szórakoztató, hogy ne legyen kedvünk kötözködni. Az viszont jogos kritika, hogy a tíz epizód elég változatos minőségű – de mivel minden rész egy új történet, valahol természetes, hogy így alakult.
Az viszont határozottan az előnyére válik, hogy tele van neves vendégszereplőkkel: Adrien Brodytól Nick Nolte-n át Joseph Gordon-Levittig meglehetősen változatos a névsor.
Bár krimiről van szó, a humor sem áll távol a sorozattól, az idősotthonban játszódó epizód például kimondottan vicces, ráadásul a vendégszereplők is lubickolnak a szerepükben. S bár a Poker Face a Columbo minőségét talán nem éri el, de már az is nagy dolog, hogy akad egy 2023-as sorozat, amely meg tudja idézni egy régi, nagy kedvenc szellemiségét.