Így kell ezt csinálni, ha az embernek elege van a kellemetlen kérdésekből. Ki kell mondani, hogy bizonyos lapoknak nem nyilatkozik a továbbiakban, megszakítja velük a kommunikációt, mert hát kinek hiányzik az a sok stressz. Az ország vezetése mellett nincs ideje arra, hogy idiótáknak magyarázza a bizonyítványát.

Azaz a hatalom nálunk is kitiltja a számára kényelmetlen médiát a sajtótájékoztatókról. A korábbi Fico-kormány ezt még nem merte meglépni, a mostani már igen – mivel látják a követendő példát, és már tudják, hogy ilyesmi egy EU-tagállamban is lehetséges. Ott a receptkönyv „déli szomszédainknál”, csak ki kell nyújtaniuk a kezüket.

A következő fejezetet is nyilván olvasták már, hogy tudniillik fel kell vásárolni a liberális sajtótermékeket, aztán vagy beszántani őket (lásd a Népszabadság esetét), vagy kedvük szerint átalakítani (lásd az egyenruhás magyarországi vidéki lapokat). Soroljuk fel az (eddigi) ellenséget: a Markíza kereskedelmi televízió, az Aktuality.sk hírportál, a Sme és a Denník N napilap, illetve ezek hírportáljai.

Fico leszögezte, hogy köztisztviselőként tiszteletben tartja a sajtó információkhoz való alapvető jogát, viszont a mostani intézkedés által érintett sajtótermékek „az új kormány létrejöttének első órájától fogva nem teljesítik azon kötelezettségüket, hogy valósághűen, sokoldalúan és idejekorán tájékoztassák a nyilvánosságot”. Mielőtt még rákérdeznének: igen, ezt ő természetesen meg tudja állapítani, bármiféle szakmai elemzés nélkül.

A Sme napilap jelenleg jogászokkal egyeztet a sajtószabadság védelme érdekében, de még ha perre is viszik az ügyet, és meg is nyerik a pert, akkor sem biztos, hogy a lap újságíróit beengedik a „kormányinfóra”. Arra fognak hivatkozni (a magyarországi receptkönyv alapján), hogy a terem befogadóképessége véges, hogy az illető újságíró későn jelezte részvételi szándékát (nyilván fél órával a kezdés előtt kap meghívót), illetve, hogy a rengeteg feladat és kötelezettség miatt csak három-négy újságírói kérdésre van ideje a kormányfőnek, miután ledarálta az aktuális információkat, és hát az illető lap munkatársa már nem fért be a keretbe. Valahogy megoldják a dolgot, nem kell aggódni, hiszen ott az a bizonyos receptkönyv.

Most már nálunk is vannak baráti és ellenséges médiumok, aszerint, hogy milyen a viszonyuk a kormányhoz. És mondom: ez még csak a kezdet.

Hétfőn a pozsonyi újságíró-hallgatók a kormányhivatal előtt tiltakoztak, ami mindenképp pozitív tény. Ők még fiatalok és naivak, nyilván nem tudják, hogy az egyetemet is meg lehet ám reformálni, ha a kormányzat nem elégedett az ottani oktatás színvonalával – lásd a magyaros receptkönyvet.