A 48 éves Pellegrini az ezredfordulón tűnt fel szülővárosában, Besztercebányán a Smer aktivistájaként. Tevékenységére, elsősorban simulékony modorára felfigyelt Fico is, aki nemsokára már Pozsonyban tolta egyre feljebb azon a bizonyos létrán. Egy időre ő lett a Smer mindenese. Ha valahol káderhiány keletkezett, oda rendszerint az ifjú titánt ültették be. Így lett kormányalelnök, házelnökhelyettes, parlamenti elnök, még oktatásügyi miniszter is. Ján Kuciak és jegyesének meggyilkolása után a kormányfői posztról távozni kényszerülő Fico utódjaként miniszterelnök lett. Eddigi életében mindössze egyszer viselkedett bátran, amikor több társával együtt kilépett a Smerből és új – szerinte valódi – szocdem pártot alapított. A Hlas elnöke egy ideig vezette a hiteles szlovákiai politikusok listáját, mégis képtelen volt elhatárolódni Ficótól, aki szívós harcot vívott a politikusi túléléséért, ami főleg az akkor regnáló Matovič-, illetve a Heger-kormány viszálykodásai, baklövései miatt sikerült is neki. Olyannyira, hogy a szeptemberi voksolás eredményeként negyedszer is kormányfő lett.

A Hlas válaszút előtt állt. Koalícióra léphettek volna a szlovák kereszténydemokratákkal és a két liberális párttal, Pellegrini pedig miniszterelnök lehetett volna. Ám ő ezúttal is képtelen volt átlépni a saját árnyékát, ezért a lehetséges szövetségesek közül – a Hlas tagságának véleményére is hallgatva – a Smert és a Szlovák Nemzeti Pártot választotta. Cserébe a házelnöki tisztséget kapta.

Jelenleg ott tartunk, hogy a Hlas elnöke tetteivel igazolja annak a magyar közmondásnak az igazságát, amely szerint aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Hiába iparkodik a közvélemény előtt a demokrácia bajnokaként tetszelegni, a valóság az, hogy ő is tetőtől talpig sáros azoknak a sötét terveknek a kifundálásában, amelyeknek végrehajtásával gyorsított eljárásban szüntetnék meg a Speciális Ügyészséget, továbbá csökkentenék a súlyos korrupciós bűncselekményekért kiszabható büntetéseket, amelynek köszönhetően a Smer holdudvarához tartozó, jogerősen elítéltek hamarabb szabadulhatnának, a perek előtt álló megvádoltakat akár fel is menthetnék.

Az is tény, hogy a Hamran Istvánt nemcsak leváltó, hanem meg is alázó, valamint a rendőrségen durva tisztogatást végrehajtó Matúš Šutaj Eštok Pellegrini embere, tehát ő is beleegyezett a tisztogatásaiba. Miként abba is, hogy a jelenlegi kormány nagy személycseréket hajtson végre az állami cégekben és intézményekben. Minderre már azok a tüntetők is felfigyeltek, akik a kormány gőzhengerét igyekeznek megállítani, miközben Ivan Korčok államfőjelöltségét támogatták – egyelőre csak indulatos szavakkal. Ez nem jó hír a házelnök számára, aki ugyan még nem jelentette be, hogy indul a jövő tavaszi elnökválasztáson, de csaknem mindenki biztosra veszi ezt a szándékát. Állítólag ez a nagy álma. Egyelőre vezeti ugyan a lehetséges elnökjelöltek népszerűségi listáját, ám a kormánypártiak agresszív nyomulása miatt lényegesen csökkenhet a támogatottsága, mert napról napra kevesebben hiszik el neki, hogy minden szlovákiai polgár elnöke óhajt lenni, nem pedig jelenlegi cinkosainak kiszolgálója. Fico ezt elvárja tőle támogatásáért akkor is, ha mégis államfővé avanzsálna