Ott, ahol az ország városaiban tömegek tüntetnek a regnáló kormány hatalmi gyakorlata ellen.

Többször leírtam már, hogy Szlovákia lakosságának jelentős része, ha baj van, képes a demokrácia és a jogállamiság alapelveinek védelmére. Szlovákia képes a hatalommal szemben korrigálni.

A tüntetéseket az ellenzéki politikai pártok szervezik – igaz, a civil szféra hathatós segítségével. Az embernek az az érzése, hogy minden pillanatban megjelenik az immár történelmi szimbólum is, a kulcscsörgetés. Mennyi remény és akarat volt bennünk `89-ben!

Felemelő érzés volt, mikor a pozsonyi SzNF téren a pódiumon megszólalt a Kossuth-díjas írónk, Grendel Lajos. Magyarul. Rövid felszólalását ugyanolyan fergeteges taps követte, mint szlovák társaiét. Ott és akkor minden sallang nélkül, igazán hittük, hogy egységben az erő. Sokan közülünk, magyarok közül, akkor tudtuk, hol a helyünk.

Több mint 30 esztendő után ismét veszélyben a demokrácia és a jogállamiság.

Az itteni magyarok

Mi, magyarok – legalábbis egy része a magyar ajkú választóknak – pedig elárvultan várjuk az iránymutatást. Joggal. Végül is van egy politikai pártunk, amely deklaráltan képviseli az érdekeinket. Igaz, hogy az elmúlt évtizedek érdekelvű differenciáltsága természetesen minket is érintett. A Magyar Hang főmunkatársa, Szerető Szabolcs a lap tavaly decemberben megjelent, 2023/49. számában ezt a folyamatot a következőképpen minősítette: „Az 1989–90-ben útjára indított demokratikus kísérlet már a kezdeteknél félresiklott, amikor az ország jövőjét, a társadalom állapotát befolyásoló döntések széles körben történő megvitatását háttérbe szorította a hatalmi, közjogi viszonyokra szorítkozó alkudozás. Erős civil társadalom híján a polgárok csekély mértékben vettek részt az életüket meghatározó keretek kialakításában, szerepük inkább az elitek alkujának jóváhagyására szorítkozott. Ez az a bűn, amit a politika újra és újra elkövet a társadalom asszisztálása mellett.”

A látlelet találó. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy egyben létrejött egy alkotmányos-jogi-politikai- gazdasági és kulturális klíma, amely lehetővé tette a többpártrendszeri politikai versengést. Sportnyelven szólva: aki akart, az odaállhatott a startvonalhoz.

A párt hozzáállása

Sajnálatos módon a magyarok politikai pártja végül is az új kormány megalakulása óta érdemi állásfoglalást vagy iránymutatást nem adott a választóinak – idáig nem ismerünk semmilyen értékbeli, világos, nyilvános állásfoglalást a jelenleg zajló események kapcsán. A párt jelenlegi magatartása természetesen több kérdést is felvet. Az egyik alapvető kérdés minden bizonnyal az, hogy vajon miért nem viselkedik ez a párt „politikai pártként”? Miért hanyagolja a társadalmi párbeszédet választóival? Miért nem ad ki legalább egy-egy sajtónyilatkozatot például a Forró– Fico-találkozóról? Ugyanez vonatkozik a másik „szuverenista” miniszterelnöki konzultációra is.

A választó okkal várja el a tartalmi, iránybéli tájékoztatót. Netán csapdába navigálta magát a párt vezetősége? Miszerint: feltéve, de meg nem engedve, a pártvezetés nem a választói akaratnak megfelelően hoz döntéseket. Vajon hosszú távon nekünk, itt élő magyaroknak elég a két miniszterelnök (Fico és Orbán) pillanatnyi politikai „barátságára” alapozni jövőnket?

Meggyőződésem szerint ez nem elég. Nekünk folyamatosan a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítására kell törekednünk. Elsősorban. Másodsorban a civil világ megerősítése lehet a cél. Ugyanolyan fontossággal bír a párbeszédre való törekvés a szlovák politikai reprezentációval. Hiszen csakis a jogállamiság keretei tudják biztosítani a törvényes és intézményes garanciákat az ország valamennyi állampolgára részére. Kivétel nélkül. A törvény előtti egyenlőség elvének érvényesülése rendkívül jótékonyan hat az államigazgatásra, közigazgatásra, de egyidejűleg az önkormányzatiságra is.

A jogbiztonságban élő, szabad polgár pedig valószínűsíthető, kreatív gondolatok sokaságával aktívan részt vállal a közéletben. Az ilyen részvétel pedig sok-sok energiának forrásaként mindannyiunk hasznára válhat.

Talán ezekre a kezdeményezési- proaktív polgári magatartásformákra is érdemes volna odafigyelnie „pártunk vezetőségének”.

Hiányzó magyar hang

A tüntetéseken számtalan magyar egyénileg részt vesz. Ez azonban kevés. A mi hangunk, egy reprezentatív, kollektív magyar hang nagyon hiányzik. Ne csak abból legyen sajtóhír, hogy a Kultminor veszélyben van! Ennek sorsa egyébként pozitívan rendeződni látszik. A szlovák politikai aktoroknak és főleg a szélesebb szlovák nyilvánosságnak is tudniuk kell, mit is gondolnak a magyarok a regnáló kormány hatalomgyakorlásáról.

Végre meg kellene szólalni és együtt cselekedni azzal a választói tömeggel, mely a szlovákiai demokrácia és a jogállamiság lebontása ellen tiltakozik.