Az őszi és téli csapadék által elöntött mezőgazdasági területek nagyjából felén még mindig annyi víz áll, hogy meg sem lehet közelíteni. Borovszky Lászlótól, a Galántai Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (RPPK Galanta) igazgatójától megtudtuk, a Galántai járásban az eddigi felmérések alapján ezerhektárnyi terület van víz alatt, ami egymillió euró előzetes kárt jelent. A valós számokat szerinte két-három hónap múlva fogják tudni, amikor kiderül, valóban elpusztult-e minden a víz és jég sújtotta területeken. Valószínűnek tartja, hogy olyan területeken is lesznek károk, amelyeken nem látszott a víz, de a talaj annyira átázott, hogy a korábban elvetett vetőmag elrothadt.

„Három fő problémával kell a gazdáknak szembenézniük. Az egyik, hogy az új mezőgazdasági politika előírja az ugaroltatást, így még több lesz az olyan terület, ahol nem lesz termelés. A második, hogy a vízzel elöntött részeken valószínűleg nem lehet a közeljövőben vetni, pedig már időszerű lenne például a tavaszi árpa esetében. A harmadik, hogy a vetésforgót is be kell tartani, vagyis ha valakinek tönkrement egy darab búzaterülete, amit pótolni szeretne, nem vethet bárhová. Leginkább a búzával bevetett területeket érintik a belvízkárok”

– magyarázta Borovszky László.

Átázott talaj

A probléma megtárgyalását a regionális kamara és a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara (SPPK) múlt heti gyűlésén is felvetette a királyrévi Agrostaar igazgatója, Szikura Ferenc, de elmondása alapján nem sokan tartották fontosnak a témát.

„Leginkább a Csallóközt, valamint a Galántai és a Szenci járást érinti a probléma. A legrosszabb az egészben, hogy nagyon sokára fog kiderülni, mekkora is valójában a kár. Ahol víz volt, ott az összes műtrágya elúszott. Azt sem tudjuk, hogyan jelezzük a támogatási rendszerben, hogy hol vannak az elöntött területek, nem tudjuk azokat bemérni, több parcellát meg sem lehet közelíteni, annyira vizes a talaj”

– fogalmazott.

Kaprinai Csaba, a cég agronómusa hozzátette, több helyen próbálták elvezetni a vizet azzal, hogy kis árkokat ástak, több-kevesebb sikerrel.

„Most már sok helyen nem látszik a víz, de annyira süpped a talaj, hogy nem lehet sem gyalog, sem gépekkel rámenni. Abból is látszik, hogy magasan van az alsó vízréteg, hogy a növények elsárgulnak”

– magyarázta.

Összetett probléma

Szikura Ferenc előzetes számításai alapján már most tudni lehet, hogy a 250 hektárból 120 hektáron nem lesz repce. A bajt tetézi, hogy amikor elkezdett hullani a nagy mennyiségű eső, a károkozóknak még mindig elég nagy volt a berepülésük, így még inkább gyöngítették a termést.

„Az is problémát jelent, hogy nem a földterület egyik fele ment tönkre, hanem a termés ötven százaléka. A felvásárlókkal 200 hektárnyi területről 3 tonnás átlaghozamra kötöttünk szerződést a repce esetében. Rengeteg adminisztrációval jár, hogy bizonyítani tudjam, miért nem tudom teljesíteni az ígért feltételeket, illetve büntetést is kell fizetni emiatt. A búza esetében a 600 hektárból 200 van víz alatt. Az ősszel elvetett árpából nem tudom, maradt-e valami, a tavaszit egyelőre nem tudjuk elvetni. Az őszi búza után nem lehet tavaszi búzát vetni a vetésforgó miatt egy adott területen. Ha elszivárog a víz, vethetünk a helyébe árpát, de valamennyi búza is ki fog kelni, így olyan silány minőségű árpánk lesz, amelyet értékteleníteni kell, legfeljebb állatok etetésére lehet felhasználni. A másik lehetőség, hogy kitárcsázzuk a búzát, de ha az előző évben azon a területen kukorica volt, most nem vethetünk oda kukoricát”

– fejtette ki.

Kihívások, megoldások

A szakemberek kiemelték, fontos lenne elgondolkodni azon, hogy hosszú távon mit kellene változtatni az ágazatban. A klímaváltozás következtében nyáron hatalmas szárazság van, ősszel és tavasszal hirtelen nagy mennyiségű eső zúdul le, ehhez igazodnia kellene a termelésnek.

„Két-három hónap alatt a korábbi féléves átlagnak megfelelő mennyiségű vízmennyiség hullott le a téli időszakban, ráadásul víz, nem hó formájában. Ha hullott volna egy méter hó és az lassan olvadva beszivárog a talajba, most nem lenne semmi gond”

– hangsúlyozta Borovszky László. Szikura Ferenc megjegyezte, október végétől november végéig 170 mm eső esett, ami három-négy hónapos mennyiség, melynek hatására túltelítődött a talaj még azokon a részeken is, amelyeket ősszel megszántottak és ahol mélylazítást végeztek. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az éves átlagot tekintve ez nem sok csapadék, szükség van rá, de az a baj, hogy rövid idő alatt esett nagy mennyiség. Mindez kihatott a betakarításra is, a cukorrépát például még januárban is szedték.

Mindhárom szakember egyetért abban, hogy az egykor jól működő kanálisrendszer felújítása megoldást jelentene a gazdák problémáira.

„A kanálisok egyrészt elvezethetnék a felgyülemlett vizet, másrészt szárazság idején az öntözést segíthetnék, illetve hatásukra a talaj vízszintjét is magasabban lehetne tartani, így nem szomjaznának annyira a növények. Amíg működtek a régi kanálisok, jó hatással voltak a mikroklímára és a vadállatok is ihattak a bennük lévő vízből”

– tette hozzá Szikura Ferenc. Véleményük szerint az is segítséget jelentene, ha az uniós szabályokban annyi engedményt kaphatnának, hogy az elöntött területeket átcsoportosíthatnák az ugaroltatott területekhez, de egyelőre erre nem volt precedens. Ahogy Borovszky László fogalmazott, legfőképpen akcióképes kivételekre lenne szükség, például az ugaroltatásban, de sajnos nem megfelelő a kommunikáció a gazdák és a különféle hivatalok vezetői között, a központilag kiadott irányelveket nem tudják a helyi adottságokhoz igazítani.

„Az uniós előírások egy 1200 oldalas kiadványban jelentek meg. Nincs olyan gazda, aki miután naponta kint van a földön, ezt végigolvassa és olyan javaslatot ír, amit be lehet tenni az előírások közé. Ez egyszerűen járhatatlan út. A gazdák mindig helyben tudnak reagálni a kialakult problémákra, ezért lenne szükség nagyobb rugalmasságra, több engedményre”

– zárta Borovszky László.