Fényes, műanyag felületek domborodnak ki a galéria falaiból. Mintha valaki egy jövőben játszódó sci-fi forgatásához használt kellékeket állított volna ki.

Azonban ez csupán illúzió. Valójában nincsenek itt háromdimenziós objektumok, és műanyaggal sem dolgozott az alkotó. Milan Vagač hagyományos eszközökkel alkotta meg ezt a futurisztikus világot: festékkel, vászonra. Letisztult, ultramodern formavilágú, elképesztő precizitással készült festményei mégis úgy hatnak, mint holmi plasztikba csomagolt domborművek. A képek kilépnek a festészet hagyományos keretei közül, egy ijesztő, technológiával telített jövő képét festik elénk.

Bár az is meglehet, hogy a jelenben járunk. Vajon mire használjuk, használnánk ezeket az eszközöket? A galéria falain megjelenő technológiai alkalmatosságok szándékosan nem azonosíthatóak be, rendeltetésüket nem ismerjük. A tárlat címe azonban sokat elárul a funkcióról, amely mindegyikre jellemző: [az_arc_nem_felismerhető]. Egy olyan világban járunk, ahol a technológiai eszközök arcfelismerő funkciója nemcsak megszokottá vált, hanem ahol mindennapi eszközeink is körbepásztáznak, virtuálisan letapogatnak minket. A technológia és az emberi világ határmezsgyéjén járunk, egy szenzorok és algoritmusok által irányított világban. Vajon nekünk, embereknek mi a szerepünk ebben a világban?

A jelenleg Prágában élő Milan Vagač 2016-ban doktorált a pozsonyi Képzőművészeti Egyetemen Kosziba Klaudia műtermében. Művészeti programjának fókuszában a formatervezés esztétikája áll, miközben a festészet szerepét vizsgálja mai, digitális világunkban. Aktuális egyéni tárlata a Zmeták Ernő Galériában a Gizmo című szériából válogat, mely az ember és a technológia közti határokat boncolgatja. A kiállított művek az elmúlt két év gyümölcsei, a kiállításon pedig egy nagy felületű, helyspecifikus festmény is szerepel, melynek Rozhranie I. (Felhasználói felület I.) a címe.

A kiállítás június 29-ig látogatható az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galériában.