A még nem hivatalos adatok szerint a Herbert Kickl vezette, ellenzéki Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a voksok 29,21%-át szerezte meg. A 2. helyen Karl Nehammer kancellár konzervatív Osztrák Néppártja (ÖVP) áll a szavazatok 26,48%-ával. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) a voksok 21,05%-át tudhatja magáénak. A liberális NEOS (Új Ausztria és Liberális Fórum) 8,96%-ot, míg a Zöldek 8,03%-ot szereztek. Az osztrák választók mindkét eddigi kormánypártot, a jobbközép ÖVP-t és a Zöldeket is büntették, az előbbiek bő 12, az utóbbiak 5 százalékpontot vesztettek az előző választáshoz képest, míg az FPÖ 11 százalékpontot nyert. A szociáldemokraták eredménye lényegében nem változott, de most először végeztek a 3. helyen. Az előrejelzések szerint a 183 tagú parlamenti alsóházban, a Nemzeti Tanácsban az FPÖ 57 helyet szerezhet, míg az ÖVP-nek 51, az SPÖ-nek pedig 41 hely jut. Az a legvalószínűbb, hogy az ÖVP, az SPÖ és a NEOS köt koalíciót, e szövetségnek a jelenlegi adatok alapján 110 képviselője lesz. Az FPÖ-vel a Néppárt kivételével mindenki egyértelműen kizárta a közös kormányzást, és a Néppárt is egyértelműen jelezte, hogy legfeljebb csak a Szabadságpártot vezető Kickl nélkül tudják elképzelni a koalíciót. Ugyanezt Karl Nehammer, a jelenlegi néppárti osztrák kancellár a választási eredmények megismerése után is megerősítette, Kickl azonban éppen a saját hátralépését zárta ki, mondván, ez a választók elárulása lenne.

Oroszpárti kancellárjelölt

Félő, hogy az Oroszországgal jó viszonyt ápoló FPÖ kormányra kerülése révén még inkább oroszbarát irányba tolódik el Ausztria. Az 1956-ban egy volt SS-tag által alapított Szabadságpárt évtizedeken keresztül nemkívánatosnak számított az osztrák politikai életben, azonban a néppárti Wolfgang Schüssel 2000-ben bevette kormányába a Szabadságpártot, ami szankciókat váltott ki az Európai Unióban. A pártelnök Kickl évtizedeken át a párt második vonalában, beszédíróként szolgálta ki a vezetőket, 2021-ben került az FPÖ élére, mérhetetlen szorgalmával, a vetélytársak eltávolításával megszerezte a hatalmat és újraszervezte a pártot. Elemzők szerint a nyilvánosságot nem kedvelő, szikár politikus, aki egy baloldali karintiai munkáscsalád gyermeke, elődeivel szemben azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem törekszik népszerűségre, következetesen halad meggyőződései mentén. Az 1960–70-es évek Ausztriáját sírja vissza, de nem a Bruno Kreisky akkori kancellár által megteremtett szociális és szocialista jólétet, hanem a migránsok nélküli országot, tradíciókkal, havasi gyopárral, sörsátrakkal. Kickl amúgy nem tagja e szélsőséges világban kardvívással, régi német dalokkal élénkített diákszövetségeknek, nem barátságot kér, hanem tekintélyt követel, viszont beszédeiben rendszeresen merít a náci idők szótárából. Az FPÖ-nél is radikálisabb identitárius mozgalommal rokonszenvez. Az egykor filozófiát tanult aszkéta a magyar miniszterelnök illiberális demokráciáját élteti, Orbánnal együtt szervezte a Patrióták Európáért európai parlamenti frakciót. Ő is orosz oldalon áll az ukránok elleni háborúban, de a semlegességet azért helyesli, hogy ne kerüljön Ausztria túl közel a NATO-hoz, s őrizze viszonylagos függetlenségét az Európai Unióban. Amúgy Kickl belügyminisztersége idején az FPÖ oroszbarátsága miatt a szövetséges titkosszolgálatok megtagadták az információcserét. Nem meglepő, hogy a Covid-járvány idején felült az oltásellenes vonatra, majd általános elitellenességével és összeesküvés-elméletek propagálásával tűnt ki. A kampány középpontjában nem túl nagy meglepetésre a bevándorlás állt.

Eddig mindig elbuktak

A Szabadságpárt radikális irányt képvisel, még a bevándorló hátterű osztrák állampolgárokat is deportálná, és abszolút oroszpárti irányt mutat. Bár többször is voltak már kormányon, eddigi próbálkozásaik közül mindegyik botrányba fulladt, különösen a legutóbbi, Ibiza-botrányként elhíresült lehallgatási ügy égett be a köztudatba 2019-ből. A mostani választás hajrájában is volt egy botrányuk, egy politikusuk temetésén SS-dalok csendültek fel. Az FPÖ maga köré gyűjtötte az elégedetlenek igencsak tarka tömegét, ideértve a rendszer ellenségeit, valamint azokat, akik leragadtak a múltban.

(MTI, Portf., 444, Npsz)