Hírkereső

Az idei évre néhány hiányossággal, de végre valahára elkészült a Pozsonyt Komárommal összekötő kerékpárút eddig még hiányzó szakasza Csicsó és Komárom között. A következő években kerékpáros turisták tíz- és százezrei járhatják végig ezt az utat a korábbiaknál jóval kulturáltabb és biztonságosabb módon. Az Új Szónál saját szemünkkel szerettünk volna meggyőződni az akár egy nap alatt is bejárható útvonal kínálta élményekről.

Az útvonal

A szélirány tudatában amellett döntöttem, hogy a mintegy 100 kilométeres távot Pozsonyból Komárom felé tartva teszem meg, s nem fordítva. Laikus szemmel ötféle tájtípust tudnék megkülönböztetni ezen a vonalon. A Pozsony és a Hrušov-víztározó közötti rész a Duna óriási kiterjedésű vízfelülete miatt hihetetlen térhatást kelt. Somorjától egészen Bősig „lineáris” és félig ipari jellegű a táj az „új” folyómeder miatt, noha az elképesztően magas töltésnek köszönhetően kiváló rálátás nyílik a Csallóközre és a Kis-Kárpátokra. A bősi erőműtől Medvéig egyhangúbb az útszakasz, míg Medve és Kolozsnéma között teljes erővel mutatja meg magát a „régi” Csallóköz. Ha gyengénk a fűzfák olajzöld lombtömege, ahogyan azok a törzsek sötétbarna tónusaival vegyülnek, akkor itt roppantmód jól fogjuk érezni magunkat. Kolozsnéma és Komárom között ismét egy kevésbé burjánzó, de a tágasság érzetét is magán hordozó szakasz következik.

Két kritikus szakasz keserítheti meg még a bringás élményét: Medvénél még zajlik a töltés magasítása, míg Komáromnál a Monostori híd alatti rész egyelőre építési területnek számít. Néhány hétig még mindkét esetben ki kell térni az országútra. Kissé bosszantó az is, hogy a keszölcési komp és a bősi erőmű közti szakaszt úgy zárja le egy-egy sorompó, hogy a gyanútlan bringásban bármiféle felirat híján az is felmerül, hogy tán nem is szabadna erre mennie. Az aszfalt minősége sok helyen kiváló, a régebbről visszamaradt szakaszok azonban még hagynak némi kívánnivalót maguk után, noha a nyakunk kitörésétől nem kell félnünk, illetve vékonyabb külsővel is túl tudunk jutni a rázós részeken.

Az útvonalon a hétfői (július 13-a) tekerésem során eléggé gyér volt a forgalom, csak egy-két távolsági túrázóval találkoztam. Valamivel több kisgyerek szülő vagy család bukkant fel a nagyobb települések környékén, s főleg a Keszölcés és Pozsony közti szakaszon fordult elő több magányos edző bringás.

Változatok a látnivalókra

Ha legfeljebb csak pár kilométerre szeretnénk eltávolodni a töltéstől egy-egy látnivaló megcsodálása kedvéért, úgy van miből válogatnunk. Középkori templomok, tájházak, kisebb múzeumok is akadnak, de ennek felsorolására most nincs hely. Bárki pár perc alatt összegyűjtheti az információkat egy-egy településről az internet segítségével.

Mivel azonban a Duna világán visz át az utunk, úgy talán a természeti környezet jelenti az útvonal legnagyobb „dobását“. A Csicsói-holtág környéke varázslatos, nem különben a Szemetnél és Gútornál található Hrušov-víztározó, ahol egy kiépített madárlesből is megcsodálható a vízi világ. A Duna partja főként Bős és Komárom között, valamint Pozsony előtt kínál már-már idilli szakaszokat, több helyen fürdési lehetőségekkel.

Kocsma, presszó vagy adott esetben kávézó a jelek szerint mindegyik partközeli faluban megtalálható. Van, ahol ezt külön keresni kell, de például Kolozsnémán csak le kell fordulni a töltésről, majd 50 méter után már felfrissíthetjük magunkat a „Kafeehausban”. Pozsony és Somorja között van még pár könnyen megközelíthető büfé. A Google-térkép vagy az Eurovelo 6-os alkalmazás is segíthet megtalálni ezen vendéglátóipari egységeket.

Kívánnivalók

A látnivalókról és településekről szóló információs táblák gyakorisága, minősége és többnyelvűsége teljesen kiszámíthatatlan. Szapnál például van egy acéltábla, ami üres és rozsdás, holott mivel közel van a faluközpont, könnyű volna vele becsalogatni a faluba a túrázókat. Csicsónál és Szemetnél viszont a természeti értékeket mutatják be érdekes és naprakész táblák. Somorjától Komáromig szinte csak szlovákul és magyarul szerepelnek az információk, míg a másik irányban Pozsonyig inkább a szlovák és az angol a gyakori, noha van példa a német és magyar szövegre is. Alighanem különösebb magyarázat nélkül is érthető, hogy mindenhol indokolt lehetne mind a négy nyelv…

A szervizpontokat rendkívül könnyű megszámolni, ugyanis – ha nem tévedek – Komáromot leszámítva egészen pontosan 0 helyen tudjuk állványra rakni fémparipánkat, esetleg állítani ezt-azt a villás- és kónuszkulccsal vagy növelni a keréknyomást. Ha minden rendben van, a gyanútlan bringás szinte észre sem veszi ezeket a pontokat, viszont adott esetben „életet menthet” egy 10-es villáskulcs is. Ráadásul nem egy nagy beruházás 10 kilométereként 10 darab efféle szervizpont kialakítása… Ahogyan a pihenőhelyeké sem. Ezekből csak mutatóba akad néhány.

Hajlékhelyzet

Aki lazábban szeretne tekerni, valamint többet nézelődni, az minden további nélkül feloszthatja a távot két napra, vagyis hozzávetőlegesen 50-50 kilométerre. Ebben az esetben azonban valahol meg is kell aludni, ami Somorja vagy Bős esetében könnyebben megoldható feladat, de itt-ott van más lehetőség megszállni egy-egy panzióban, mint például Csiliznyáradnál vagy Keszölcésnél.

Ami a sátrazást illeti, hivatalos kempingekből nincs túlkínálat. Somorján kívül – első tájékozódásra – csak egészen délen, a Csallóközaranyoshoz tartozó Nagylélen, valamint egy kolozsnémai kávézó/kocsma udvarában van erre lehetőség. Érdekes lehetőség lehet a vadkempingezés is, ámde mindenképpen oda kell figyelni, hogy a Dunai Ártéri Természetvédelmi Területre (CHKO Dunajské luhy) tévedünk-e, ugyanis nem teljesen egyértelmű, hogy mennyire megengedett itt a sátorozás. Mindenesetre a védett zóna kivételével első látásra szinte korlátlanoknak tűnnek a sátorszögek leverésének lehetőségei.

Hej, Dunáról fúj a szél

Ha a „túratippekről“ van szó, részemről az időjárás-jelentések böngészését emelném ki. Nem is annyira az esőfelhők, mint inkább a szélerősség és -irány miatt. A Dunánál fújó szélnek legendás hírneve van, s ha a szóban forgó 100 kilométert szembeszélben volnánk kénytelenek teljesíteni, az elemésztheti az útvonal élvezetét (hacsak pont nem ilyen kihívást keresünk). Tehát egy „hátszeles” nap sok mindenben a segítségünkre lehet.

Az útvonal egyik legnagyobb sajátossága, hogy árnyékot hiába keresnénk rajta – ha nincsenek felhők, itt bizony mindvégig az életadó Napunk társaságát kell élveznünk. Habár – ha a szúnyogok is úgy akarják – egy-egy megpihenésre is alkalmas fa vagy erdő általában karnyújtásnyira van a töltéstől, de ez nem sok vigaszt jelent, ha UV-sugarak bombáznak minket. Kissé hűvösebb idő alkalmával a hosszú ujjú, minőségi bringás felsőruházat is megfelelő védelmet nyújthat, de a naptej jelentheti az ideális megoldást.

A szervizpontok maradéktalan hiánya miatt ajánlott egy „szerelőszett” beszerzése is. Habár egy imbuszkulcsért könnyen be lehet ugrani egy közeli faluba, de egyszerűbb ezt saját szakállunkra intézni.

Amennyiben van ilyesmi a birtokunkban, mindenképpen üdvös, ha berakunk a hátizsákba egy legalább középkategóriájú távcsövet, hiszen a Duna környékén tanyázó madarak és a vadvilág megfigyelésére korlátlan lehetőségünk van.

Értékelés

Érdekes, változatos és főleg természeti látnivalókban gazdag a Pozsony és Komárom közti bringaút. Ha valaki ezzel a túrával szeretné elkezdeni a Csallóközzel való ismerkedést, akkor az nem fog mellényúlni – legyen időnként bármennyire is monoton a pedálok órákon át tartó pörgetése. Ugyanakkor – hogy a lehető legfinomabban fogalmazzak – a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésének lehetőségei még határtalanok. Ehhez a típusú turizmushoz ma már nem elég a dunai töltés koronáján végigfutó aszfaltcsík, legyen az bármekkora előrelépés is a korábbi állapotokhoz képest.