Az egykor fennhangon hirdetett konzervatív, szociáldemokrata vagy liberális értékeik közhelyekké silányultak. Értékrendjüket tükröző társadalmi program valóra váltása helyett egyetlen céljuk a hatalom megszerzése. Esetleg a megkaparintása. Bármi áron. Nem nehéz elképzelni, milyen lesújtó véleménye lenne a volt cseh köztársasági elnöknek és exkormányfőnek a jelenlegi szlovákiai belpolitikai állapotokról.

Ugyanis ezekben a hetekben a pártszékházakban izgatottan figyelik a közvélemény-kutatások adatait. Aztán számolgatnak. Mindannyian azt fontolgatják, vajon mi mindent kellene tenniük a bűvös ötszázalékos parlamenti küszöb átlépéséért. Mások azt mérlegelik, miként növelhetik még tovább jelenlegi támogatottságukat. Nemrég többen valamiféle csodafegyvert véltek felfedezni céljaik eléréséhez. Ez pedig a pártok egyesülése, ami a várakozásokkal ellentétben e héten nem ér véget, mert Boris Kollár házelnök bejelentette, hogy csak június 9. körül hirdeti ki az előre hozott parlamenti választás amúgy már ismert időpontját. Addig ugyanis a hazai pártok újabb partnereket találhatnak, nevet is változtathatnak. Vagyis a politikai játszmák, csábítgatások néhány napig folytatódhatnak.

Még a jelenlegi támogatottsági listát vezető Smer is valamiféle együttműködésről tárgyal a Szlovák Nemzeti Párttal és más mélynemzeti törpe tömörülések vezetőivel, amit mindannyian hasznosnak tartanak. Robert Ficóék a hivatalos eszmecseréknek köszönhetően is szerezhetnek szavazókat a nacionalista térfélről. Andrej Danko, Tomáš Taraba pedig máris a befolyásos partnerrel kérkedne, aki esetleg majd az általa remélt sikeres választást követő őszi koalíciós tárgyalásokon is számolhat velük. Ennél előbbre tart a Peter Pellegrini vezette Hlas, amely már egyesült Tomáš Drucker Dobrá voľba nevű formációjával.

Jobbközép térfélen hatalmas a tülekedés, ahol sokan szinte naponta hangoztatják, hogy csak összefogva akadályozhatják meg jelentős számú szavazat elvesztését és Fico visszatérését a hatalomba. Ilyesfajta kinyilatkoztatások ellenére sincs előrelépés. Tragikomédiába fulladt Eduard Heger Demokratáinak a kezdeményezése, aki a Mikuláš Dzurinda vezette Modrí pártot, továbbá a Híd 2023 tömörülést, valamint Simon Zsolt Magyar Fórumát és újdonsült szlovák, illetve roma szövetségeseit hívta tárgyalásra. Eszmecseréjük látványos kudarccal végződött, mert a volt kormányfő – eddigi tehetetlenségéhez hasonlóan – egyetlen ígéretének a valóra váltásását sem tudta szavatolni. Így aztán érthető, hogy a szebb napokat látott szlovák kereszténydemokraták (KDH) még csak egyeztetni sem hajlandóak a Demokratákkal, akik ama bizonyos szalmaszálba kapaszkodva, együttműködő szövetségeseket keresnek. Egyelőre hiába, pedig a közvélemény-kutatók felmérései számukra is vészjóslóak.

Miként a hazai magyar pártoké is. Sólymosék Dzurindáékkal szövetkeznének, Simonék alig ismert szlovák pártokkal, továbbá a roma koalícióval jutottak el az együttműködésük szándékát rögzítő Emlékeztető aláírásáig. A Szövetség háza táján egyelőre nagy a csend. Kérdés, hogy vihar előtti, vagy a szakítást követő megnyugvás jele.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a vélt csodafegyver vaktöltényeket tartalmaz, hiszen a már együttműködő vagy erre készülő pártok támogatottsága nem növekszik, inkább csökken. Erre mondják a derűlátók, hogy nem a felméréseken kell jól szerepelni, hanem majd a választáson, amelyet főleg hiteles kampány alapozhat meg. Ami elvben igaz lehet, de itt és most több mint háromévnyi káoszt követően aligha érvényesül. Inkább az a sikamlós, de bölcs mondás lehet a nyerő, amely szerint ha a bordély veszteségesen működik, akkor nem a függönyt és az ágyakat kell lecserélni, hanem a prostikat. Politikai értelemben akadnak ilyenek a közéletünkben. Nem is kevesen.