Teljesen más volt ez a vita, mint az első, a New York Times elemzése szerint Trump sokszor egy védekező, dühös, kicsit összevissza beszélő öregember képét mutatta, aki inkább Bidenről beszélt, mintsem Kamala Harrisről, miközben az alelnök kemény volt, de sikerült megőriznie a pozitív kisugárzását. A CNN által a vita után készített gyors felmérés szerint a regisztrált szavazók 63 százaléka Harrist mondta ki a vita győztesének, Trump csak 37 százalékot kapott. Elvileg mindkét jelölt kampánycsapata igent mondott egy második vitára, ám kérdés, hogy ez valóban megvalósul-e majd.

A Washington Post is Kamala Harrist hozta ki győztesnek az elnökjelöltek vitája után, kiemelve, hogy Donald Trump kénytelen volt megtapasztalni: ellenfele messze nem Joe Biden. Mindenben hozta a korábbi ügyészt, azaz beigazolódott, hogy a demokraták jól döntöttek, amikor őt indították az elnök helyett. Nem véletlen, hogy Trump folyton igyekezett visszaterelni a szót a Fehér Ház jelenlegi gazdájára, így Harris egy idő után meg is jegyezte: ne legyen tévedés, ő az ellenfél. És mindenben felkészült, valamint rátermett volt. Szenvedélyesen támadta Trumpot az abortusz, a bevándorlás és a külpolitika miatt. Egy ponton kijelentette, hogy a világ vezetői kinevetik a republikánus politikust, amiért képtelen elengedni 2020-as vereségét. Sokat jelentett, amikor az osztott képernyőn látni lehetett, hogy a fejét ingatja és hitetlenkedve néz, miközben a másik beszélt. Ezúttal a morcos Trumpnál vetődött fel, hogy hány éves. Vetélytársa pontosan tudta, hol vannak a volt elnök gyenge pontjai. És az is el is vesztette a türelmét, amikor arra terelődött a szó, ami nagyon fontos az egójának, vagyis hogy hányan szoktak lenni a választási gyűlésein. Onnantól kezdve dőlt belőle a sok rágalom, amire Harris csupán annyit mondott: ez megint csak az elavult forgatókönyv, a szokásos hazugságáradat és sértettség. Trumpnak ez már a hetedik tévévitája volt, de nem lehetett látni, hogy mit tanult a korábbiakból.

A New York Times azt a következtetést vonta le, hogy a 90 perc alatt Trump hamar lesüllyedt a saját színvonalára. Nagyjából 10 percig tartotta ugyan magát az elején, de azután elszabadultak az indulatai. Egy pillanat alatt átváltott a vámokról a migránsokra, és később is többször visszatért rájuk. Amit művelt, azt csakis hisztériának lehet minősíteni. Azt fejtegette, hogy a menekültek elfoglalják az amerikaiak városait és házait. Biden engedte be őket, és most megsemmisítik az országot. Veszélyesek, vezetik a bűnözési statisztikákat, ki kell seprűzni mindet. Ez volt a megtévesztésnek az a szintje, amiben Harris bízott, de jött még rosszabb is, például amikor azt fejtegette, hogy az idegenek kutyákat és macskákat esznek. Harris meg tudta csinálni, amit Biden nem a júniusi tévés összecsapásában: elő tudta csalni a másikból a hazugságáradatot. Ez még a Trump elleni merényletre is igaz volt, miután a volt elnök azt hangoztatta, hogy politikai okokból kívánták megölni, jóllehet erre nincs semmilyen bizonyíték. A demokrata jelölt egyértelmű sikert aratott, nem csak azért, mert meg tudta mutatni, kicsoda és milyen tervekkel készül a Fehér Házba, hanem mivel elérte, hogy Trump a maga valóságában azaz a fikciókat hazugságokkal vegyítő mivoltában jelenjen meg.

(hvg, 444, ú)