A nagy multinacionális vállalatok ezekkel a központokkal próbálják hatékonyabbá és olcsóbbá tenni működésüket úgy, hogy itt központosítanak olyan vállalati tevékenységeket, mint a számvitel, az ügyfélszolgálat vagy az IT-szolgáltatások.

Az alacsonyabb bérköltségek miatt Közép-Európa kedvelt célpontja lett a szolgáltatóközpontok alapításának, és ebből Szlovákia is jelentősen profitált az elmúlt másfél évtizedben.

Több tucat multinacionális vállalat működtet Szlovákiában ilyen központot, és ezek több mint 35 ezer embert foglalkoztatnak. Az alkalmazottak döntő többségük egyetemi végzettségű diplomás, és magasabb hozzáadott értéket termelnek, mint például az ipari termelésben dolgozó alkalmazottak. Ennek köszönhetően a szolgáltatóközpontoknál a bérek jóval meghaladják az országos átlagot. Összefoglalva: a szlovák gazdaságnak pontosan ilyen befektetésekre van szüksége.

Az elmúlt években rendre arról érkeztek hírek, hogy a külföldi vállalatok újabb központokat hoztak létre nálunk, vagy a már meglévőket bővítették. Ezért egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagyobb központokat működtető Johnson Controls és AT&T is több száz munkahely leépítését tervezi a következő hetekben. A globális telekommunikációs óriás esetében az alkalmazottak mintegy 10 százalékát érintik az elbocsátások, az autóipari beszállító Johnson Controlsnál pedig még aggasztóbb a helyzet: akár a munkahelyek 40 százaléka is megszűnhet.

Míg az AT&T a leépítést a globális koronavírus-járvány gazdasági hatásaival magyarázza, a Johnson Controls nem titkolja, hogy a leépítés valós oka a munkahelyek áthelyezése Indiába. A szolgáltatási központok sajátossága, hogy az alacsony telekommunikációs költségeknek köszönhetően a legfőbb költségtényezőjük a munkaerő, és a bérköltségek a fejlődő országokban még alacsonyabbak, mint Közép-Európában. Indiában, Pakisztánban vagy éppen a Fülöp-szigeteken rengeteg fiatal, motivált, angolul beszélő munkaerőt lehet találni, és alacsonyabb bérért is hajlandók dolgozni. Mint látjuk, ez már a szlovák szolgáltatóközpontokra is kezd veszélyt jelenteni.

Pánikra egyelőre még nincs ok, de a Johnson Controls esete jól mutatja, hogy a verseny ma tényleg globális szinten folyik, és ha Szlovákia szeretné megőrizni nemzetközi versenyképességét, sürgősen reformokra van szükség. Ha meg akarjuk őrizni a szolgáltatási központokban található több tízezer munkahelyet, akkor változtatni kell az egyetemi képzések struktúráján, és jelentősen fejleszteni kell a fiatalok nyelvtudását és készségeit. Sőt, az angol nyelv önmagában már nem elegendő, a multinacionális vállalatok számára egyre fontosabbak az angol mellett egy másik regionális nyelvet beszelő alkalmazottak. Szlovákia számára a német nyelv tűnik kézenfekvőnek, de az elmúlt évtizedekben sajnos a német nyelvet tanuló diákok száma is jelentősen visszaesett. E téren egyértelműen központi támogatásra van szükség, hiszen a német nyelv ismerete nemcsak a szolgáltatási központokban fontos, hanem az itteni autóiparban is. Hasonló a helyzet az informatikával: a szolgáltatási központok több informatikust is tudnának foglalkoztatni, de már hosszú évek óta nincs elég végzős.

Látható tehát, hogy a szolgáltatóközpontoknak van jövőjük Szlovákiában, sikeres fenntartásukhoz azonban kormányszintű stratégiára van szükség, amely hosszú távon oldaná meg ennek a szektornak az elvárásait.