„Többkötetes identitásthrillerének első részében Gerlóczy Márton egy különösen szövevényes családtörténet előzményeit meséli el. A helyszín egy karácsonyra készülődő, völgykatlanban fekvő szicíliai kisváros csöndes sikátora, ahol baljós előjelekkel indul útjára egy feszült visszaszámlálás. Egy ember az igazságra, egy író DNS-eredményekre, egy regény a szereplőire vár” – sokat ígér a kötet fülszövege, és rögtön az elején le is szögezhetjük, hogy a szerző semmivel nem marad adósunk. A Fikció – címe ellenére – egy non fiction-regény, hőse maga az író, Gerlóczy Márton, aki családja apai vonalát készül megírni, a feladat azonban nem is olyan egyszerű, hiszen ez a családtörténet az átlagosnál jóval bonyolultabb…

„A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek” – így hangzik a regény vissza-visszatérő vezérmondata. Talán az sem történhetett másképp, hogy a főhős éppen Sciclibe, egy eldugott szicíliai kisvárosba vonul el, hogy belekezdjen az apai felmenők történetének kibogozásába, szavakba öntésébe, és saját magának is választ adhasson arra a sorsdöntő kérdésre, honnan jön és kicsoda is ő valójában. Mint megtudjuk, Sciclit pár évszázada hatalmas földrengés döntötte romba. Hasonló katasztrófaélményt tartogat az élet a főhős számára – igaz, ő brutális karambolként jellemzi –: 12 évesen szembesítik a ténnyel, hogy az apja, akit 6 évesen elvesztett és meggyászolt, nem a vér szerinti szülője, az ő édesapja valaki más. És él. Mit érezhet ilyenkor egy kiskamasz? Hiszen ebben a korban egyrészt a szülőkre életünk biztos, megingathatatlan tartóoszlopaiként tekintünk, másrészt rendkívül érzékenyek vagyunk az igazságra. Egy világ dől össze benne. Adott tehát a nem kért és nem kívánt feladat: a romokból újra felépíteni önmagát, saját identitását… Ehhez azonban elengedhetetlen az apai felmenők története.

A családi ügyek felgöngyölítése nem egyszerű, hiszen a családtagok, rokonok közt van, aki a felejtést használja pajzsul, van, aki minden alkalommal másképp meséli ugyanazt a sztorit. A felmenők utáni nyomozás olyan tekervényes labirintusba viszi a szerzőt, mint amilyenek Scicli kanyargós sikátorai, és tartogat még sokkoló meglepetéseket. A családtörténet tisztázását, rendszerezését, „rendbe tevését” kísérhetjük nyomon, s mindez épp olyan körömlerágósan izgalmas, mint egy klasszikus thriller. Ha nem izgalmasabb. Gerlóczy Márton könyve merész, lenyűgöző, olykor fájdalmas, olykor letaglózó – és kíméletlenül őszinte, legyen szó önmagáról vagy családtagokról. Nincs szépítés, nincs másítás. A dolgok vannak, úgy, ahogy történtek.

Aki szeretne alaposabban eligazodni ebben a nem mindennapi családtörténetben, semmiképpen se hagyja ki az író 2017-ben megjelent, Mikecs Anna: Altató című könyvét, amely az anyai ági női felmenőinek állít emléket, elsősorban nagymamájának, a szobrásztehetségként indult Jékely Mártának (aki nem mellesleg Áprily Lajos költő lánya), továbbá dédanyjának és ükanyjának.

Visszatérve a Fikcióhoz: az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a regény végére érve jelentős hiányérzet lehet rajtunk úrrá. Akkor fejeződik be, amikor legszívesebben még bőven tovább olvasnánk. Ami némileg enyhítheti a frusztrációnkat: készül a második kötet.