Majd harminc évvel a bűnöző halála után ma turisták tömegei keresik fel az Escobarhoz köthető helyszíneket Kolumbiában. A szíriai polgárháború kirobbanásakor a Gálon-fennsík izraeli oldalán emberek tömegei özönlöttek a határhoz, hogy figyeljék a túloldalon dúló harcokat. A párizsi Père-Lachaise temetőt – ahol Édith Piaf, Oscar Wilde és Jean de La Fontaine is nyugszik – ma évente több százezer turista keresi fel. Nyugatabbra az amerikai polgárháború egyik legvéresebb helyszínét, a gettysburgi csatamezőt évente kétmillió turista látogatja. Keletebbre népszerű turistalátványossággá avanzsált Csernobil, ahol helyi vezetők segítségével járhatjuk körbe a világ egyik legsúlyosabb atomkatasztrófájának helyszínét. A sötét turizmus egyáltalán nem új jelenség, a történelem során mindig is népszerűnek számítottak a halálhoz köthető események és helyszínek.

Hol található átfogó útmutató a sötét turizmus utazási célpontjairól? Mi az a három fő ok, amiért az emberek felkeresik az egyes kegyetlenségek, katasztrófák helyszíneit? Miért tévedünk, ha azt hisszük, hogy a sötét turizmus népszerűsítése viszonylag kevés csatornát érint? Mi az a három tényező, mely rendszerint szemben áll egymással, ha azt állítjuk, kicsit mindannyian sötét turisták vagyunk?

Horváth Bianka cikkében ezekre a kérdésekre is választ kapunk a már megvásárolható Vasárnapban.