Nagyudvarnok egy tipikus szlovákiai magyarlakta község, de ki gondolta volna, hogy itt él az ország legidősebb önkéntes tűzoltója, és ráadásul a szövetség legrégebbi tagja is, hiszen Viola Ferenc már 1950-től erősíti a csapatot. A sokéves munkájáért pedig a szlovákiai Önkéntes Tűzoltó Testület Szent Flórián Bronz Érdemrenddel tüntette ki.

Feri bácsi mindössze 17 évesen jelentkezett az önkéntesek közé, vonzzotta őt ez a tevékenység, és szeretett volna aktívan részt venni a község életében. Csakhogy akkor az önkénteskedést még nem segítette a legújabb technika. „Csak szekerünk volt, abban tartottuk a felszerelést. Sokszor azzal gyűlt meg a bajunk, hogy senki se akarta nyomni, mert szégyenlették” – emlékezett vissza.

Feri bácsi 1960-ban átvette a helyi szövetség irányítását, akkor még húszan voltak. Később egy női csapatot is szerveztek: „De aztán fölbomlott, mikor elmentek Szerdahelyre tanulni” – mondta. Az önkéntes tűzoltók rengeteg versenyre jártak, Feri bácsi szerint sokszor értek el szép eredményeket, de nem csak ezzel foglalkoztak.

„A szociban nagyon sok brigádmunka volt, segítettünk a kultúrház építésénél, az óvodánál dolgoztunk, vagy a temetőbe vizet vezettünk. Évente szerveztünk mulatságokat búcsúkor, ebből lett bevételünk, mert támogatást nem kaptunk” – mesélte.

A legemlékezetesebb bevetéseként egy 1976-os esetet említett, mikor egy helyi szénapajta gyulladt ki, még akkor is saját maguknak kellett elhúzniuk a tűzoltókocsit, és kézi tömlővel oltották a tüzet.

Az évek során fogyatkozott a csapat: „Mindenkit bevettünk, aki be akart lépni, csak folyton cserélődtek a tagok. Megnősültek, egyik a másikat lebeszélte, hogy minek mész oda, bolond vagy ott futkározni. Aztán az is elmaradt, aki addig járt. Most meg már van más szórakozásuk is” – mondta.

Feri bácsi egészen 2005-ig volt parancsnok, majd 2015-ig elnök, napjainkban pedig még mindig kötődik az önkéntesekhez, hiszen lelkes támogatójuk. A fiataloknak azt üzenné, hogy: „Próbálják ki, szeressék meg ezt a munkát, mert aki megszereti, az ott is marad”.