Eltökélten érezte, itt a lehetőség és az idő arra, hogy kiteljesítse az életét, hogy a valódi, igazi arcát végre megmutassa a világnak. Legalábbis ilyen szalagcímeket olvasott, amikor felcsapta az internetet. Első ránézésre és olvasatra furcsa volt, mert ő valójában teljesnek érezte a mindennapokat, azt, amiben és ahogyan élt.

Jó, persze, ha arra gondolt, a barátnői épp hol tartanak az életben, volt, hogy néha elszomorodott. Néha úgy érezte, a szomszéd is okosabb nála és jobban tudja, hogy mit is kellene kezdenie az életével, merre menni. Mert amit most csinál, az biztosan nem jó neki, ő látja rajta. Közben ugyan bólogatott neki, tudta, hogy így tudja a leghamarabb lezárni a beszélgetést, de a szíve mélyén érezte, nincs igaza. Most mégis ott ült az internet előtt, és arról olvasott, hogyan kellene egésszé válnia. Miközben vette sorra az írásokat, arra gondolt, ezzel nem ért egyet, annak semmi értelme, amaz meg olyanokról beszél, ami teljesen természetes neki, része az életének. Hirtelen lecsapta a laptopot, meredten nézte a falat. Koncentrált, és egyszer csak saját maga számára is meglepetten, de kimondta hangosan: egésszé csak az tud válni, aki fél.

Pillanatokba telt, mire eljutottak agyához a maga által kimondott gondolatok, de aztán végül elmosolyodott, tudván, minden egészen rendben van.

Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép