Leültek az öreg körtefa alá, és latolgatták esélyeiket. Ha belegondolok, az ember ugyan társas lény, ám mégis olyan fajta, amely nem szeret kimozdulni komfortzónájából. Vagyis ha úgy vesszük, saját maga is úgy tesz, mintha egész életében önkéntes kijárási tilalomban élne, átvitt értelemben természetesen – harapott hirtelen egy Horalkyba Ervin. Bandika nem kedvelte a Horalkyt, sem a Tatrankyt, de még a Kakaové rezyt és a Mila kekszet sem. Ő csak a Balaton szeletet szerette, persze nem szeletelve, hanem harapva. Nem fogyasztotta gyakran, hiszen nem volt édesszájú, és ha került is a szájába időnként Balaton, leginkább folyékony halmazállapotban. Rajongása időnként parttalan méreteket öltött: egyik nyáron például bement a tóba egy szál Balaton szelettel a kezében, majd egy-egy harapáshoz egy-egy korty tavat kortyolt. Barátai és a járókelők (pontosabban úszó-mászók) borzadva bámulták, egyik-másik azonnal a strandőrért kiáltott. Mi van? Tilos Balatonnal keverni a Balatont? – nézett rájuk tettetett sértődöttséggel Bandika, és visszavonult pokrócára.

Persze ez egy régi történet, amely most csupán felvillant a fejében, mielőtt Ervinnek a kijárási tilalommal kapcsolatos meglátására reagált volna. Úgy vélem, kedves kuzin – kezdte rekedtes hangján –, hogy az ember, mint olyan, ritkán szeret kimozdulni tulajdon szellemi rezervátumából. Még azokban a helyzetekben is, amikor valamely körülmény őt kimozdulásra sarkallja, ő az esetek nagy többségében köszöni szépen, és inkább benn marad. Most meg azt mondja a rádió, hogy a szlovák parlament ülését a járványhelyzet miatt elhalasztották november ki tudja hanyadikára. Remélem, 2023 novemberére – tolta arcába a Horalky csücskét Ervin. Bandika tudta a választ, de azért megkérdezte, miért. Hát, mert addig legalább nem csinálnak semmi butaságot – jött a felelet. Ervin még kiegészítette azzal is, hogy szerinte az egyik leghasznosabb emberi tevékenység a pihenés, mégis nagyon sokan képtelenek rá. Holott zakatoló világunkban nagy szükség mutatkozik olyanokra, akik saját pihenésükkel mutatják a többieknek a helyes utat, demonstrálván egyúttal azt is, hogy az igazán hatékony pihenés nem merülhet ki a harántcsíkolt izmok passzivitásában, hanem agyi szinten is meg kell, hogy valósuljon. Bandika bólintott, és felhívta a figyelmet egy rejtélyre, amely már régtől foglalkoztatja.

A havasi cincér nevű bogarunkról van szó, amely 2019-ben, vagyis tavaly Magyarországon elnyerte az év bogara címet. Tette ezt úgy, hogy a versenybe tudtán kívül nevezték be. Ez a szép teljesítmény is bizonyítja, hogy passzivitással is célt lehet érni az életben – bólintott Ervin. Bandika helyeselt, és felvázolta a rejtélyt. A havasi cincér valamiért kizárólag az idős fák közelségét keresi. Fiatal fák közelében nemigen megtalálható.

A szerző a Vasárnap munkatársa