Ami feljogosít bennünket a reményre, az az, hogy egészen jól sikerült a múlt hétvégi főpróba, a négy északi járás letesztelése, semmilyen komoly incidens nem történt. Igen, az első nap reggelén órákig kellett sorakozniuk az embereknek, de ha a hadseregnek a főpróba alapján sikerül levezényelnie ezt az akciót, az emberek pedig tartják a távolságot, kisebb az esélye, hogy a tesztelés közben fertőződnek meg, mintha felszállnának a vonatra vagy a buszra.

A másik biztató dolog a magas részvétel volt. Utoljára talán 1998-ban sorakozott ennyi ember az iskolákban kialakított szavazóhelyiségeknél, amikor Vladimír Mečiar leváltásáról és az ország jövőjéről kellett dönteni.

A harmadik jó hír pedig, hogy 5600 fertőzöttet sikerült kiszűrni, ők nem adták át további ezreknek a fertőzést (és igen, mindemellett lehet filozofálni arról, hogy nem teljesen megbízhatók az antigéntesztek, és vannak köztük olyanok is, akik nem fertőzöttek). De ha így sikerül országszerte kiszűrni több tízezer fertőzöttet, köztük ki tudja hány szuperfertőzőt, az óriási dolog lenne a járvány megállítása szempontjából, hiszen időközben sok más járás adatai is elkezdték megközelíteni az árvai régióét. PCR-tesztekkel pedig ilyen rövid idő alatt sosem lennék képesek letesztelni ennyi embert. A további jogos aggodalom az volt, hogy ha nem kötelező a teszt, nem vesznek rajta részt elegen, és akkor nincs is értelme. Az emberek végül elmentek, mert sokkal ijesztőbb annál, hogy egy pálcát szúrnak az orrunkba (mindenki kibírta), minthogy tíz napig otthon kell ülni a nappaliban, esetleg fizetetlen szabadságon.

Egy egyszerű papírlap némi szabadságot kölcsönöz a kijárási korlátozás idején. Persze a tesztelés így egyáltalán nem nevezhető önkéntesnek, hiszen az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy ne menjenek munkába. Kötelezően választható mintavétel.

És néhány hónap múlva ismét előjön ez a kérdés, amikor már komolyan lehet vitázni arról, hogy kötelezővé lehet-e tenni az oltást.

A szerző a Trend kommentátora