Azt már az elején le kell szögezni, hogy bárki is legyen a Fehér Ház ura, a V4-es tagországok között egyedül Lengyelország bír majd számára komoly stratégiai súllyal – így volt ez Trump-adminisztráció idején, és várhatóan így marad egy esetleges Biden-elnökség esetén is, hiszen Lengyelország jóval nagyobb, népesebb ország, de közvetlenül határos Oroszországgal és a stratégiai fontosságú Baltikummal is. A többi ország többé-kevésbé apró folt az Egyesült Államok első emberének látóterében. Ennél fogva az amerikai elnökválasztás hatását nagyobb keretekben kell értelmezni, elsősorban a szövetségi rendszereken keresztül érezteti majd hatását Szlovákiában, és valószínűleg Csehországban és Magyarországon is.

Keménymag

Az amerikai elnökválasztás közvetlen politikai hatását a régiónk országaiban nehéz felmérni. Ivan Krasztev, az ismert bolgár politikatudós a Financial Times-ban megjelent augusztusi cikkében írt a témáról, és leszögezte: amennyiben Trump veszít, az csapást mérne az európai populizmusra, és erővel töltené el a közép-európai liberálisokat, a varsói és a budapesti kormányt pedig arra késztetné, hogy keressék a megbékélést Brüsszellel. Amennyiben azonban Trump hatalmon marad, úgy Washington érdeke majd az lehet, hogy létezzen és szilárduljon meg az unión belül a tagállamoknak egy olyan, elhatárolható csoportja, amely saját biztonsági garanciáit és befolyását az Egyesült Államokkal való különleges viszonyából eredezteti. Ez pedig egy Bécs központú szövetségi rendszer lehet, a V4-ek egyfajta kibővített változata, ahogy Krasztev fogalmaz, egyfajta ex-Habsburg blokk.

Ez a stratégia azonban igazán komolyan nem nyilvánult meg eddig a közép-európai térségben – ebben benne van az is, hogy az USA egészen más világpolitikai ligát játszik, mint a V4, vagy akár egész Európa, és külpolitikai frontvonalai most egészen máshol, a Kínával szembeni gazdasági rivalizálás területén húzódnak. Az pedig, hogy az elnökválasztás valamilyen hatással legyen a V4-es országok belpolitikájára, még kevésbé valószínű. Feledy Botond külpolitikai elemző lapunknak a magyar példát említve azt mondta: bár Orbán Viktor magyar miniszterelnök például a legnyíltabb támogatója Trumpnak a térségben, ám ez a magyar-amerikai kapcsolatokban annyiban érződött, hogy a demokráciakritika nem a korábbi demokrata gyakorisággal érkezett a State Department felől. Vincze Hajnalka, a Foreign Policy Research Institute szakértője pedig a portfolio.hu-nak ezzel kapcsolatban azt mondta, a Biden-adminisztráció is csak szavakban lenne keményebb, és várna el többet a demokratikus-liberális elvek betartása terén. A gyakorlatban azonban ha a közép-kelet európai országok felsorakoznak az USA számára fontos kérdésekben az Amerika mögé, és megbízható partnernek bizonyulnak, akkor Washingtont igen kevéssé érdeklik majd a belügyeik.

A csehek és szlovákok fegyverbeszerzéssel Feledy Botond szerint könnyebben megtarthatják egy Trump-adminisztráció szimpátiáját. Viszont tény, hogy Bidennek sem az első gondja Európa lesz, sokkal inkább Kína, és ott a lényegben egyetért a két jelölt. Ez pedig a V4-ek között is szülhet feszültséget, mivel Budapest továbbra is Peking-barát, míg Varsó és Prága egyértelműen már a Peking-kritikusok közé kerültek.

Védelmi kérdések

Érdemes tehát tágabb dimenzióban megvizsgálni, mit hozhat az amerikai választás eredménye számunkra. Radovan Geist külpolitikai elemző, az Euractiv szerzője szerint abban az esetben, ha Trump nyer, valószínűleg nem fog változtatni a politikai stílusán, nincs is erre oka: továbbra is a vélt vagy valós nemzeti érdekeket fogja preferálni a szövetségi rendszerekkel szemben, az „America first” elv jegyében. Európa biztonsága szempontjából azonban ez azért fontos, mert ez a hozzáállás még inkább gyengítené a NATO-t, sőt, Trump visszatérhet a gondolathoz, hogy elhagyja a szervezetet. Amennyiben ez bekövetkezik, Trump az „ügyek mentén való együttműködés” politikájának útján indulhat el, amihez ad hoc partnereket keres majd, méghozzá minden bizonnyal Közép-Európában. Nem kizárt, hogy ahogy Lengyelországban, úgy a V4 többi országában is felkínálja az amerikai katonai jelenlét megerősítését, vagy más típusú katonai segítséget. Ez pedig egyfajta kutyaszorítóba sodorhat minket: egyrészt jogosan érezhetjük a növekvő orosz fenyegetést, ám ugyanakkor mindez a NATO erejének gyengülését is jelenti, miközben a szövetséget jelen pillanatban az összes „pufferzónában” lévő közép-európai ország a biztonsága tartópillérének tart.

Amennyiben Trump megkezdheti második ciklusát, az valószínűleg felerősíti azok hangját, akik Európa nagyobb katonai függetlenségét követelik majd, és komolyabban vett európai katonai együttműködést. Így pedig a V4 országainak el kell majd gondolkodnia azon, valójában mennyit pénzt és erőforrást szeretnének befektetni ebbe. Ez ugyanakkor Biden győzelme esetén is hasonlóan alakulna. Geist rámutat ugyanis: Bidennel kapcsolatban a kézenfekvő válasz ugyan alapvetően az lenne, hogy jóval nyitottabb lesz az együttműködésre, mint Donald Trump, az azonban nem valószínű, hogy visszaállna az a szövetségi kapcsolat, melyben Egyesült Államok az európai biztonság abszolút garanciája lenne. Mégpedig azért, mert az USA külpolitikai érdekei és a frontvonalai egészen máshol húzódnak

Kereskedelem

Geist szerint Trump nem fog változtatni a pozícióján, az USA részéről érkező TTIP-ajánlat (Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség) továbbra is elfogadhatatlan lesz az EU számára, hiszen sok dologban – mezőgazdaság, környezetvédelem – ellentmond az európai politikai irányvonalaknak. Ez azt eredményezheti, hogy a második Trump-adminisztráció kiválasztott országokkal igyekszik majd valamiféle együttműködéseket kialakítani Közép-Kelet Európában, például energetikai területen, vagy a digitális ipar területén, ami jelenthet nagy, kihasználandó lehetőséget akár Szlovákia számára is. Ám a V4-es országok az európai gazdasági tér részét képezik – ennél fogva ezek a lépések is kifejezett bizonytalanságot is okozhatnak a közös európai gazdaság- és üzletpolitika alakításában, és az egységes fellépésben, amivel bizonyos szempontból saját szövetségi rendszerünket gyengítenénk. Az alapvető dilemma tehát itt az lenne, hogy hajlandóak-e feladni ilyen ajánlat érkezése esetén, rövid távú előnyszerzés reményében a stabilitást, és a hosszú távú, közös európai megoldás keresését a közép-európai országok.

Biden győzelme esetén a hatás leginkább európai szinten jelentkezne, az USA készségesebben kapcsolódhat be a kereskedelmi tárgyalásokba. Ebben az esetben sem valószínű azonban, hogy az Egyesült Államok alapvetően másabb ajánlattal állna elő Európa felé, mint a TTIP-ben, melyet még az Obama-adminisztráció idején finalizáltak, és melyben saját gazdasági érdekeiket igyekeznek keresztülvinni. .

A gazdasági frontvonal ráadásul továbbra is az USA és Kína között húzódik majd, és Biden is el fogja várni az európai országoktól, hogy sorakozzanak fel mögé – ebben tehát valószínűleg nem tér majd el elődjétől, ha megválasztják.

Klímapolitika

A harmadik terület a klímaharc területe – a Trump vezette Egyesült Államok kilép a párizsi egyezményből, ami meggyengíti a klímaváltozás elleni harc globális kereteit. Ez azt eredményezheti, hogy sok országban felerősödnek a hangok, miszerint a szigorúbb európai klímapolitika gyengíti a gazdaságaikat, és versenyhátrányba hozza őket. Nem beszélve arról, hogy amennyiben az USA valóban távozik, és más országok is követik a példáját, a klímaváltozás elleni harc sokkal nehezebb lesz, és ennek következményeit Közép-Európában is érezni fogjuk.

A zöldpolitikában lenne a legnagyobb különbség Trump és Biden között – Biden saját klímatervvel állt elő az USA számára, és nem számol azzal, hogy elhagyja a klímaváltozás elleni harc globális keretrendszerét.