Ma már közhelynek számít, hogy a 21. század elején az emberek többsége virtuális buborékban él, melyben csak a neki tetsző információk jutnak el hozzá. Ennek a veszélynek különösen azok vannak kitéve, akik az információik többségét a közösségi oldalakról – Szlovákiában többnyire a Facebookról – szerzik. Normális, hogy az ember olyan híroldalakat, személyiségeket, véleményeket lájkol és követ, amelyekkel egyetért és amelyek tetszenek neki. Csakhogy az algoritmusok ettől fogva már csakis ilyen, vagy hasonló tartalmat ajánlanak neki – a kör pedig bezárul. Az óvatlan facebookozó még csak nem is találkozik az övétől eltérő, vagy ne adj isten ellentétes véleménnyel, így egyre jobban belelovalja magát a saját igazába. Amikor pedig szembejön a valóság, nem nagyon tud mit kezdeni mások véleményével. Ilyenkor pedig a legegyszerűbb támadni.

Ezek a buborékok, egymástól elszigetelt csoportok persze nem a koronavírussal jelentek meg Szlovákiában sem. Kialakulásukat nagyban segítette, hogy az egymást követő kormányok a legégetőbb problémákat egyszerűen a szőnyeg alá söpörték. A feszültség egyre nőtt, az emberek kiábrándultak, a szélsőségesek teret nyertek. A kommunikáció főleg a neten zajlik, aki pedig nincs benne ezekben a csoportokban, fel sem tudja mérni mekkorák, és milyen a hatásuk, mekkora a befolyásuk. Néhányan ezért komolyan meglepődhettek, mikor kedden, november 17-én kipattant az egyik ilyen nagy buborék. Több ezer ember vonult az utcákra Pozsonyban, akik a kormány és a járvány ellen hozott intézkedések ellen tiltakoztak.

Persze, aki nyitott szemmel járt, az eddig is tudta, hogy a lakosok egy jelentős része elégedetlen a járvány kezelésének módjával, de a kormány eddig úgy csinált, mintha ez egy nem létező, néhány embert érintő probléma lenne. A tízezres tömeg látványosan megcáfolta ezt a tételt, csakhogy egyelőre mind Matovič, mind a miniszterei úgy tesznek, mintha semmi különös nem történt volna, szélsőségesek akciójának állítják be az egészet. A valóságnak ilyen szintű tagadását eddig csak Kotlebáéktól és újabban Robert Ficótól szokhattuk meg, de úgy tűnik, ha kell, Matovič is fel tud venni olyan szemüveget, amiben csak azt látja, ami tetszik neki. Ezzel a viselkedéssel, a párbeszéd teljes elutasításával pedig csak még jobban megerősíti a fennálló ellentéteket, még messzebbre löki egymástól a már amúgy is eltávolodott csoportokat, holott kormányfőként éppen a megosztottság ellen illene küzdenie. Ez azért is érdekes, mert Igor Matovič a parlamenti választás előtt teljesen másképp viselkedett: akkor még párbeszédre hívta a Kotleba mellett tüntető embereket, mert megértette, hogy sokan nem szélsőségesek, és az elkeseredettség miatt mennek ki az utcára. Akkor ez a húzás bejött. Most viszont hiszterikusan viselkedik és ellenséget lát mindenkiben, aki csak egy kicsit is másképp gondolkodik, mint ő.

Az persze nem újdonság, ha egy politikus viselkedése 180 fokos fordulatot vesz, miután megválasztották. De Matovičra sokan azért szavaztak, mert neki elhitték, hogy más lesz. A kormányfő viszont jelenleg semmitől sem áll olyan messze, mint az egyszerű emberektől, akiket valaha képviselni akart.