Nem könnyű feladat a koronavírus-járvány alatt egy ilyen, szinte tökéletes, ugyanakkor tulajdonképpen fölösleges autóról tesztet írni. Sokan még normális időkben is egy olyan túlzott luxuscikknek tartanák ezt az autót, amelyről fölösleges írni. Pedig épp ellenkezőleg, egyáltalán nem fölösleges. Ez a világ ugyanis nem csak az átlagos halandók körében elterjedt járgányokról szól. Mindezek tudatában megpróbálok a lehető legobjektívebb és lényegre törő lenni, kerülni fogom a túlzott dicséretet. Még akkor is, ha ebben az esetben nehéz lesz visszafogott tesztet írni. 

A 625 lóerő

Az X6 mindig is a BMW legvitatottabb járgányai közé tartozott. Az emberek egy része a dizájnja miatt imádta, másik része pont ezért utálta. Ennek ellenére hatalmas siker lett, így nem csoda, hogy 2019-ben már a harmadik generációban érkezett meg a piacra. Ezt az újdonságot is teszteltem már, most viszont a modell csúcsát, a Competition jelölésű vagányság volánjához ülhettem.

Mint minden nagy M-es jelölésű BMW-re, erre a tesztelt változatra is érvényes, hogy a motorházában egy nagy nyolchengeres erőforrás van. A biturbós, 32 szeleppel rendelkező 4,4 literes motor teljesítménye hihetetlennek tűnő 460 kW és 625 lóerő, a forgatónyomaték pedig eléri a 750 Nm-t. A nyolchengeres erőforrást nyolcgangos automata váltó és összkerékhajtás egészíti ki, amit főként elindulásnál fognak igazán érzékelni. A négy széles gumiabroncs munkájának is köszönhetően tud aztán ez a termetes járgány 3,8 másodperc alatt felgyorsulni 0-ról 100 km/órás sebességre. A Michelin Pilot Alpin 5 SUV típusú abroncsok kellő stabilitást biztosítanak télen, még a behavazott és jeges utakon is. A kerekeken 295/35 ZR21 méretű abroncsok voltak. 

A gyorsulás ebben a hatalmas járgányban tényleg elképesztő élmény, alig akartam elhinni, hogy közel 2,4 tonnás (2370 kg) autóról van szó. Mindezt a német sztrádákon lehetne a leginkább kiélvezni, hiszen az elektronikusan 250 km/órára korlátozott végsebességet, ha akarják, akár 290 km/órára is felturbózhatják. 

Az autó súlyán kívül az is meglepett, mennyire jól fekszik az úton. Ilyen karosszériától az ember alapból elvárná, hogy legalább kicsit dülöngél majd a kanyarokban, de nem. Teljesen mindegy, hogy 50, 100 vagy 160 km/órás tempóval száguldanak, ez az autó olyan, mintha az úthoz szögelték volna. Ugyancsak mindegy, milyen sebességnél adnak padlógázt, az X6 M Competition kompromisszumok nélkül kistartol. 

Zabálja az üzemanyagot

A motor ebben az autóban olyan, mint egy atomreaktor. Eszméletlen energiát rejt magában, de mindezt mégis békésen, nyugodtan is tudja adagolni. Simán használhatjuk tudatosan versenyautóként, de nem probléma jócskán túllépni az előírt sebességet úgy, hogy még csak nem is sejtjük, mert olyan érzésünk van, mintha az országúton legfeljebb csupán 60–70 km/órás sebességgel hajtanánk, közben már régen túlléptük a százat. 

A fogyasztás terén nem kell illúziókban élni, a fedélzeti számítógép főleg városban fog rendszeresen 20 liter körüli átlagot mutatni 100 kilométeren, ám ha nem ragadja el a sofőrt a böhöm motor teljesítménye, ennél kedvezőbb, 16-17 liter körüli átlagot is elérhet. A sztrádán mért 12 literes átlag kifejezetten meglepett. Tíz liter alá persze a fogyasztással soha nem fognak jutni, az egy hét alatt mért 14-15 literes átlagfogyasztás jelen esetben szerintem még az abszolút elfogadható kategóriába tartozik. 

Három mínusz

Három dolog volt, ami mínuszt érdemelt ki a teszt során. Az első – elhanyagolható – mínuszt a motor hangja kapja. Tény, hogy a motor begyújtáskor eszméletlen dörömbölést ad ki magából, menet közben viszont a hang már háttérbe szorul – ennél a BMW sokkal, de sokkal jobbra képes. Még az sem segít, ha Sport üzemmódban nyit a szelep a kipufogóban, a hangzásból nekem egyszerűen hiányzott az az igazi, libabőrt okozó érzés.

A másik, már valamivel nagyobb mínusz a futóművet érinti, amely az ízlésemhez képest túl keményre volt beállítva. Az egyenetlenségeket egyszerűen érezni benne, s jelen esetben az a mentegetőzés sem helytálló, hogy sportautóról van szó. Ez ugyanis egy sportosra beállított SUV, tehát az alapja továbbra is egy sportcélú haszonjármű, s ettől a kategóriától sokkal kényelmesebb futóművet várnánk el. A harmadik mínusz az autó árát érinti. 

A vitatott ár

Arról talán nem kell külön értekezni, hogy kinek való vagy nem való ez az autó, hiszen nem biztos, hogy tudnék egyáltalán ilyen vásárlókategóriát megnevezni. Zárszóként így legyen itt néhány mondat a járgány áráról – s gondolom, nem lepek meg sok embert, hogy ezt is az autó negatívumai közé soroltam. A legolcsóbb, xDrive30d jelölésű X6-os ára lapzártánk idején 76 600 euró volt. A sportos M kivitelezésre már közel 130 ezer eurót kell félretenni. A Competition kivitelezés, amely még sportosabbá varázsolja az autót, további 13 747 euróba kerül – csak ennek a csomagnak az árán is már vehetnének egy autót. A tesztelt járgány viszont még olyan extrákkal volt felszerelve, mint például a végsebesség növelése, a lézeres fényszórók, karbonkiegészítők a karosszérián, az utastérben és a motorban. Mindez a többi extrával aztán hozzájárult, hogy a tesztelt modell végösszege áfával majdnem elérte a 160 ezer eurót, konkrétan 158 985 euróba került. Na és ne menjen fel ettől az ember vérnyomása…