1. Szó szerint leírunk minden mondatot és ezt felolvassuk.
2. Túl kicsi betűk.
3. Túl nagy betűk.
4. Mozgó feliratok.
5. Nem megfelelő betűtípus használata.
(Courier new: szervezett és rendszerezett hatás, Comic sans: vicces, de elcsépelt, Times New Roman: unalmas, lusta és nincs képzelőerőd)
6. Csak kisbetűs szöveg / csupa nagybetűs szöveg
7. Túl hosszú felsorolások
8. Túl sok animáció vagy animált ábra használata egy dián
9. Rövidítések használata
10. Értelmezhetetlen diagrammok
11. Túl sok szöveg egy dián.
12. Túl kevés kép.
13. Homályos képek.
14. Nem megfelelő színhasználat.
15. Olvashatatlan képfeliratok.

• Tipikus hiba, ha az előadó úgy készül, hogy a diákba „kapaszkodva” improvizál majd.
• Tipikus hiba, ha az előadó meglepődik, mikor a következő diáját meglátja.
• Tipikus hiba, ha az előadó az egész előadása alatt a kivetítőt nézi, a közönségre csak elvétve tekint.
• Tipikus hiba felolvasni a diákon szereplő tartalmat, kivéve, ha az szó szerinti idézet.
• Tipikus hiba az egér szorongatása az egész előadás alatt.
• Tipikus hiba az animációk felesleges használata. (Pl. ha egyszerű felsorolások esetén minden tétel csak a szóköz billentyű megnyomására jelenik meg.)
• Tipikus és az egyik legnagyobb hiba túllépni a prezentációra rendelkezésre álló időkeretet.
• Tipikus hiba saját munkánk értékére vonatkozó negatív megjegyzést tenni az előadás alatt vagy végén.

•   ha az előadó lelkes,
•   ha sikerült annyira felkészülni, hogy az amúgy esetleg száraz anyagot mosolyogva, felszabadultan adja elő,
•   ha a hallgatóság azt látja, hogy az előadó szereti a témáját,
•   ha az előadó az előadás elején a hallgatósággal szemben áll meg, és végig nekik, rájuk nézve magyaráz,
•   ha mondanivalónkat gyakran súlyozzuk, pl.: „Ezt azért tartom fontosnak említeni, mert…”, „Csak vázlatszerűen mutatom be, hogy…”, „…de a leglényegesebb eredményem az, hogy…”
•   ha a diákon csak vázlatok, egy-egy gondolat szerepel,
•   ha nem olvassuk fel, ami a diákon szerepel,
•   ha a betűk, ábrák jól láthatók, a mondanivalót kiemeltük,
•   ha extrém kicsi vagy nagy értékek érzékeltetésére valamilyen példát találunk
•   ha nem animálunk feleslegesen, pusztán díszítésből,
•   ha az átvett ábrák alatt még látható méretben, azonosíthatóan feltüntetjük a forrást (ez kötelező is),
•   ha táblázatos összehasonlítást végzünk, csak egy-két lényeges paramétert emelünk ki, nem soroljuk fel az összes különbséget,
•   ha feltüntetjük a diaszámot, leginkább dia/összdiaszám formában,
•   ha a rövidítések első előfordulásánál megadjuk a definíciót,
  
•   ha az előadás végén, de akár abba beleszőve pár szóban megemlítjük a segítők, közreműködők személyét, vagy megjelöljük a forrást,
•   ha minden diánál, de főleg az ábráknál, táblázatoknál előre eldöntjük, kizárólag mit mondunk el,
  
•   műszaki prezentációkat  fehér háttérrel szokták készíteni, és kerülni a tarka előadás sablonokat, vagy háttérként alkalmazott fotókat,
•  a művészi hajlam kiélhető egy színes, elegáns fej-, és lábléc sáv kialakításával,
•  ahány perc, annyi dia, és semmi esetre sem több,

És végül még egy fontos szempont: Ne próbáljunk az előadásban „mindent” bemutatni.  Válasszuk ki azokat az információkat, kulcsszavakat, ábrákat, amelyek valóban logikusan felfűzhetők egy gondolati ívre. Ami pedig kimaradt a prezentációból, arra pár szóban hivatkozhatunk.

„Informatika – Tipikus PowerPoint hibák” című cikkünk a #site_linkoldalon jelent meg.