A kollégám telefonált. Megindultan. Nem mai kakas, végigbarangolta a világ számos hegyvonulatát, megmászott egy csomó hegycsúcsot, s közben megélt ezt-azt, vagyis szó szerint harcedzett ember. Most mégis remegett a hangja. Az egyik diáklányunknak meghalt a sógornője. Harmincévesen. Elkapta a Covidot, a betegsége súlyos lefolyású volt. Mindenki örült, amikor végre hazakerült a kórházból. Csakhogy két nap múlva éjszaka trombózist kapott. Hároméves és hat hónapos kisgyermekei ott aludtak egy szobában a halott édesanyjukkal. Az anyós fedezte fel reggel, amikor bekopogott, mert hallotta, hogy sír a kisbaba. Az apa Németországban dolgozik, hónapok óta nem látta a családját.

Miért írom le mindezt, tetézve az amúgy is tragikus valóságot? Minden éremnek két oldala van. A kormányra nincs ráhatásom, ehhez nincs meg a hatalmam. Embertársaimhoz viszont szólhatok, s ezt próbálom tenni, nem először a Covid-témában.

Tudom, hogy még mindig, még most is vannak felelőtlen emberek, akik igyekeznek ignorálni a legelemibb óvintézkedéseket is. Egy gyógyszerész mesélte, hogy a patika „előszobájában”, ahol a vásárlók várakoznak, merthogy egyszerre csak egy mehet be a gyógyszertárba, valamelyik nap egy férfi majdnem megvert egy fiatal nőt, mert szóvá merte neki tenni, hogy az álláról tegye fel a maszkot az orrára. A gyógyszerészek kihívták a rendőrséget, de addigra a pasas elszelelt, a nő viszont annyira megijedt, hogy mentőt kellett hozzá hívni. Más példa: egy ismerősöm a kozmetikusnál kapta el a Covidot. De ez hogy lehetséges, hiszen a kozmetikai szalonok, fodrászatok zárva vannak, nem? Hát úgy, hogy zárva van, de még sincs, mondta az ismerősöm. A kozmetikus kinyitja az ajtót, gyorsan beenged, aztán bezár és behúzza a sötétítőfüggönyt. Azt mondta, minden kliens után alaposan fertőtlenít. Ezek szerint ez nem volt elég, siránkozik az ismerősöm, én meg magamban kérdezem, hogy mi a csodának ment kozmetikushoz, mikor egyébként sehova sem jár.

Aztán itt van az, amit két hete az egészségügyi minisztérium egyik tisztségviselője nyilatkozott. Mennek a tele repülőgépek az „egzotikába”, aztán hozzák haza a betegséget. Mondjuk jobb lett volna, ha meg sem szólal, mert ha így van, akkor miért engedik utazgatni az embereket melegebb égtájakra? Miközben vagyunk elég sokan, akik a hétvégi házunkba vagy a kertünkbe sem mehetünk, pedig csak a szomszédos járásban van.

A kormány egyértelműen felelős a mostani helyzetért. Mert bár az igaz, hogy máshol is van Covid, nem máshol, hanem nálunk a legrosszabb a helyzet. Viszont minél bénább egy kormány, annál jobban kell nekünk vigyázni. Legalább magunkra. Mert az másoknak is segít.