Az Európai Bizottság tavaly ősszel elfogadott javaslata alapján a minimálbérrel rendelkező államoknak a bérszint megállapításakor figyelembe kell venni a munkatermelékenység változását és a minimálbérek vásárlóerejét is. A bizottság javaslatának egyik legfontosabb eleme a szociális partnerek bevonása a minimálbér meghatározásába, ami nem sikerült teljes mértékben minden államban. Szlovákiában a háromoldalú érdekegyeztető tanács megbeszélései sikertelenek voltak, ezért a minimálbér megállapítása egy korábban elfogadott törvénybe foglalt képlet szerint történt, amelynek alapján a következő évi minimálbér az előző évi átlagkereset 57%-a.

Az Európai Unió legtöbb tagállamában csak kismértékű emelésre került sor, amelynek az értéke 3% körül mozgott, de néhány esetben a minimálbér befagyasztása mellett döntöttek. A döntéseket legtöbb esetben a járvánnyal kapcsolatos bizonytalanságok, valamint a korlátozások következtében kialakult helyzet (amely sok esetben nem tette lehetővé a személyes tárgyalásokat) befolyásolták. A járvánnyal kapcsolatos keresettámogató és munkahelymegvédő programok (kurzarbeit) rendkívül fontosak voltak az alacsonyabb bevétellel rendelkező munkavállalók számára. Néhány országban a csökkentett munkaidős foglalkoztatás esetében is garantálták a minimálbért (Luxemburg, Franciaország, Portugália, Szlovénia). Azokban az országokban, ahol nincs törvényileg rögzített minimálbér (Ausztria, Dánia, Finnország, Olaszország, Svédország és Norvégia), a kollektív tárgyalások következtében a béremelések mérsékeltebbek voltak. Az írországi Dublinban székelő Eurofound alapítvány ez év júniusában hozta nyilvánosságra az Európai Unió tagországaira vonatkozó minimálbéreket, a toplistán magasan az első helyen szerepel Luxemburg (2202 euró). Szlovákia (623 euró) a lista második felében található, és most is Bulgária (332 euró) a sereghajtó. Amint a mellékelt táblázatban látható, a legnagyobb, százalékban kifejezett minimálbéremelkedést Lettországban mérték, az euróban feltüntetett magyarországi csökkenés pedig a forint árfolyamának a jelentős csökkenésével magyarázható.

Fontos mutató a minimálbérrel kapcsolatban, hogy milyen a vásárlóereje, egy felnőtt személy havi élelmiszerigényét hogyan fedezi, hány százalékát kell a minimálbérnek ezekre költeni egy hónapban (az alapélelmiszerek közé tartozik a hús, a kenyér, a tej, a vaj, a sajt, a zöldség és a gyümölcs). Ennek köszönhetően – annakellenére,hogyafogyasztóiárak ingadozása elég változó lehet – kaphatunk egy összehasonlítható adatot az uniós tagországokról, azonban ebben az esetben a nettó minimálbért kell alapnak tekinteni.

A „legerősebb” minimálbérrel rendelkezik Luxemburg, Írország, Hollandia, Spanyolország és Németország, ahol az alapvető élelmiszerekre a nettó minimálbér 7-10%át költik az emberek. 10 és 15% közötti kiadások mutathatók ki Belgiumban, Franciaországban, Szlovéniában, Észtországban, Portugáliában és Lengyelországban. Szlovákia, Csehország és Magyarország értékei 20% körül mozognak. A listát itt is Bulgária zárja 30% körüli értékkel, annak ellenére, hogy a fogyasztói árak viszonylag alacsonyak, viszont a minimálbér vásárlóereje még így is problémát okozhat sok bolgár háztartásnak.

Széplaki Dénes

A szerző a pozsonyi Trexima munkaerőpiac-kutató és tanácsadó társaság alkalmazottja