1990-ben született Nagykürtösön, kiskora óta Kóváron él. 2018-ban doktorált a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem történelem szakán, és még abban az évben kezdett el tanítani a nagyszombati Szent Cirill és Metód Egyetem Történettudományi és Közép-európai Tanulmányok Tanszékén.

Édesanyja magyar, édesapja szlovák. Ebből kifolyólag otthon van mind a magyar, mind a szlovák kultúrában, történelemben. Hogy befolyásolta-e ez a történelemtudományok iránti érdeklődését, arra azt mondja: „Valamilyen szinten biztos, viszont a lényegére csak a későbbiekben tapintottam rá. A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el szimpatizálni a humán tantárgyakkal. Így a kedvenceim közé legfőképp a történelem- és a filozófiaórák tartoztak, míg végül a történelem mellett tettem le a voksot. Arra, hogy mekkora inspirációt, tudást és szabadságot nyújt a két különböző nyelv vagy kultúra ismerete, teljes mértékben csak a főiskolás éveim alatt jöttem rá.”

Hálás dolog történelmet oktatni? A történész mennyire tud tárgyilagos lenni, esetünkben a magyar és a szlovák történelem tanítását illetően? Gondolva itt arra, hogy például ugyanazt az eseményt másként látják, láttatják a magyar, és másként a szlovák történészek. Ő kétnyelvűként hogy látja ezt konkrétan a Cirill és Metód Egyetemen? Mi késztette arra, hogy kézikönyvet írjon Maďarčina pre historikov (Magyar nyelv történészeknek) címmel? Milyen céllal, minek a hatására fordította le szlovákra az Ómagyar Mária-siralmat? Hogy találta meg a zene? Hogy adódott az, hogy hangszereket is készít? Honnan erednek komoly képzőművészeti ambíciói?

Bodzsár Gyula interjújából mindez kiderül, a már megvásárolható Vasárnapban.